Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Bokányi Péter: Az üdvtörténeti elbeszélés
BOKÁNYI PÉTER Az üdvtörténeti elbeszélés CZAKÓ GÁBOR: ARANYKAPU. BOLDOG SALAMON KIRÁLY Hamvas regényfelfogása elválaszthatatlan bölcseleti munkáitól, tradicionalista gondolkozásától: a regény fogalmazza meg véleménye szerint a személynek a normálhelyzet felé való törekvését, haladását, a regény, amely abban a pillanatban született meg a Don Quijotévcl, amikor a személy és az úgynevezett valóság története végleg kettévált, s utóbbi a hatalom kezébe került. A személy története ekkortól kezdve eltér a külső történettől, mivel az egyedi személy szeretne visszatérni a normál helyzetbe - kizárólag a regény vállalta e probléma megjelenítését, a normál helyzethez vezető üdvút elmondását.1 A regényesedés, írja Hamvas Béla2, a XVII. századtól egyre nagyobb méreteket öltött, s legelőször a határos területeket, így az emlékiratokat foglalta el. Aztán a történetíró is regényíróvá lett. Hamvas Giambattista Vicót említi első példaként, akinek felfogásában a történelem olyan egységes folyamat, amely csupán felszíni eltéréseket mutat, ugyanakkor egységes, az emberi szellemből eredeztethető törvényszerűségek szerint zajlik. Az európai élet elregényesedésének egyik következménye Hamvas szerint a francia forradalom kitörése, amely az első kísérlet volt arra, hogy „a tökéletes személyes szabadságot és életrendet magvalósítsák. A regény nyelvén szólva: az ember üdvét az emberiség üdvével egybehangolják.A forradalom kudarca Hamvas szerint annak volt köszönhető, hogy nem személyben, hanem egyénben gondolkodott, s nem emberiséggel, hanem osztállyal és nemzettel operált. Erre az időszakra teszi Hamvas a történeti regény megszületésének pillanatát, a történeti regényét, amely nyíltan szembesíti az egyént és a kollektívumot. A történeti regénynek három alaptípusát állapítja meg: a regényt, amely 1. történeti személyeket szerepeltet történeti eseményekben; 2. történeti személyeket szerepeltet nem történeti eseményekben; 3. nem történeti személyeket szerepeltet történeti eseményekben. „A történeti regény - írja Hamvas - a regényt történetivé tette, de a történetet regénnyé, és a két eseménysort úgy összekapcsolta (...), hogy azóta minden regénynek történeti bázist, minden történetnek regénybázist teremtett, mindezt nem a történet, hanem a regény formájában.”4 Hamvas regényelmélete szerint a regénynek konfesszionális tudata van. „A regényben - írja - az ember fejlődik. A fejlődés történeti folyamat. A kon- fesszióban tehát az ember nem mitikus metamorfózison esik át, az emberből nem csillag lesz, fa, kentaur, istenség, hanem az ember a történeti fejlődést csinálja végig, és a létezés magasabb műveletei számára alkalmas lény lesz, személy.”' A regény műfaját a konfessziója dönti el, amelynek révén a sors üdvtörténetté fejlődik. A történeti regény is üdvtörténeti jellegű, mint 240
