Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Ablonczy László:Ámulat és bénulat

Ibrahim különb komédiát mutat: a „csodatévő kádi varázslatos kerestály glóbuszáéban világhatalmi komédiát játszanak: Lipót és Mehmed idillje bonyolódik. Ez is pásztori játék, de rettenetes: „miilen idők! Leghelyesebb volna nemzetjeink az utolsóig kiirtani, hogy ne fájdítanék szívünket” - mondja Mehmed, s rábólint Lipót: „Biz a! Csupán mint ketten maradnánk, és végre zavartalan szeretnénk egymást.” Itt már Weöres végítélet-burleszkje panop- tikumi varázsgömb, melyben a két világuralkodó becketti bohóctréfában a végjátékkal mulattat.

Vagyis végkövetkeztetéssel szolgál. Szolgál, s nem riogat. Mert történelmi látomását Weöres felszabadultan, játékosan, pucki varázslattal, mulattatá- sunkra és félelem nélkül adja elő. Ismét Hamvashoz jutottunk: „Mi a félelmet- lenség? - ha az ember félelem nélkül viszi magát félelmes helyzetekbe. Az ember félelmetlensége önmagával szemben: nincs már szüksége arra, hogy visszarettenjen bárminek is a végiggondolásától, kimondásától, vagy megte- vésétől. Túl van mindennemű tekintetbevételeken: elszánt és bátor.” (Krízis és

229