Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Szepesi Attila: Eldorádó
Beszámol úti feljegyzései végén a föld alatti királyság misztériumáról. Az Amyl folyó partján beszélték nekem öreg emberek, hogy egy régi legenda szerint bizonyos mongol törzs, hogy ne kelljen Dzsingisz kán követeléseit teljesítenie, a föld alatti országba menekült. Egy szojot, aki a Nogan-Kul-tó környékéről származott, megmutatta nekem a füstölgő kaput, amely állítólag az Agarthi királyság egyik bejárata. Ezen a kapun át régente egy vadász jutott be a királyságba. Visszatérve elmesélte, amit ott látott. Erre a lámák kivágták a nyelvét, hogy megakadályozzák őt a misztérium elárulásában. Amikor megöregedett, visszament a barlang bejáratához, és a régi emlékektől vonzva eltűnt a föld alatti birodalomban... A misztériumról mesél neki Hutun Beyli fejedelem is. Elmondja, hogy a világóceánban két kontinens volt valaha, melyek elsüllyedtek. Ezeknek népe a föld alatti királyságban él tovább, mely birodalom behálóza Ázsia és Amerika mélyét. Ez a titkos labirintusrendszer, Agarthi és fővárosa némiképp hasonlít Lhaszára, valójában persze a dolog megfordítva értendő, hiszen nem a Tibeti fővárosra hasonlít annak szakrális mása, ahogy nem a földi Jeruzsálem az égi mintaképe, ahol a dalai lámák palotája áll, a Potala. A föld alatti csodavárosban él a Világkirály, akinek mindenen és mindenkin hatalma van. Képes a hegyeket elmorzsolni, a tengereket kiszárítani. Az öregeket fiatallá varázsolja, Istennel tetszése szerint társalog, és egy a dalai láma palotájára, a Potalára emlékeztető kastélyban él. Ossendowski akkurátusán lejegyez mindent, amit hall, és azon van, hogy mind többet tudjon meg a Világkirályról. Mint írja, Lhasza és Urga (a későbbi Ulan Bator) főpapjairól azt mesélik, hogy kapcsolatot tartanak fenn Agarthi titokzatos uralkodójává. Végül sikerül találkoznia egy főpappal, aki elmondja neki, hogy a Világkirály harminc évvel ezelőtt meglátogatta őket a kolostorukban, és a jóslatát is felidézi: Az emberek egyre jobban meg fognak feledkezni a lelkűkről, és testi jóvoltukkal fognak törődni. Az ember olyan lesz, mint a vadállat, és testvére vérét meg életét fogja szomjazni. Elhomályosodik a Félhold, és követői szegénységbe és végtelen háborúba süllyednek. A királyok koronái lehullnak, a hódítókat balsiker éri. Rettenetes háború lesz, melyben sok nép kihal. Éhség, betegség és bűn válik uralkodóvá. Istenek és az isteni ember lelkének ellenségei lépnek fel. Tűz pusztítja el a legnagyobb városokat. Isten végül elfordul a földtől, melyen a halál lesz az úr. Aztán amikor már sivataggá pusztul minden, egy még ismeretlen nép kitépi a bűn meg az őrület dudváját, és új életet, új birodalmat alapít. Ezt újabb békés, majd háborús korszakok követik, míg végül Agarthi népe a föld alatti birodalomból elárasztja a földet... RENÉ GUÉNON egyik korai munkája, A világkirály azt a tanácstalanságot és elképesztő zűrzavart próbálja eloszlatni, mely Ossendowski idézett munkája {Állatok, emberek, istenek) nyomán keletkezett. A könyv a Földrajzi Társaság gondozásában nálunk is megjelent. Benne a szerző személyes és igencsak vérgőzös emlékei hajmeresztő csodákkal keverednek. A lengyel utazó az az ember volt, aki egyszerre keresi és vonzza a kalandot, ugyanakkor figyelmesen kutatja a mirákulumot, melyben sok más kortársához hasonlóan a materializ179
