Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 1. szám - Fehér Béla: Kis borzalmak
ládában egy mumifikálódott emberi fejet talál, és beleszeret, remélem kisapám, nem láttad azt a tűzre való szemetet, mert az sem neked való, elárulom, hogy még a Gizi néni idegeit is megviselte, napokig nem mertem éjszaka kimenni a fürdó'szobába, nyitott szemmel reszkettem az ágyban, pedig imádom azt a színészt, aki a boncmestert játszotta, megnéztem őt A hús titokzatos gőzében és a Lányiskola hímdarazsában is, képtelen vagyok felfogni, hogy egy ilyen álomszép férfi, egy ilyen telivér harci mén miért vállal szerepet az efféle szemetekben, ahol lábbal tiporják az emberséget, az ízlést, tudod, azt szoktam mondani, hogy Chaplin bácsinak soha nem jutott eszébe, hogy kigombolja a sliccét, vagy ideggázt fújjon be a szellőzőn keresztül a szeretetotthon társalgójába, anélkül is tudott csudaszép filmeket készíteni, gondolom nektek se azt tanítják az iskolában, hogy kell felrobbantani az osztályfőnököt, vagy szénné lángszórózni a tornatermet, hanem a nagybetűs életre próbálnak felkészíteni, persze elismeri a Gizi néni, hogy nehéz dolgotok van, hiszen a ti korotok megtévedt istene szegecselt bőrruhát visel, kék a haja, vigyorogva hinti a fertőzött homokot a fénylő, fiatal szemetekbe, és a puszta fogsorával kiharapja a piros égőt a fénysorompóból, mint a Halálvasutas végén a megtébolyodott váltókezelő, amikor megtudja, hogy a felesége tévedésből radioaktív krémsajtot evett, azért mondom, kisapám, ne haragudj a Gizi nénire, amiért nem enged be téged a moziba, hanem gyorsan szaladj haza tanulni, és mindig gondolj arra, hogy ha nagy és okos leszel, tárt karokkal vár rád az élet minden szépsége. TÉVES CÍM Kikészítette a borospoharat, aztán nekilátott felbontani az üveg Chateau Haut-Briont, amit az ötvenedik születésnapjára kapott a munkatársaitól. Lefejtette az üveg nyakáról a bordó díszfóliát, aztán betekerte a dugóhúzót, közben fél szemmel a tévé képernyőjén pergő filmet figyelte. A szökött kínai kényszermunkások éppen rátámadtak a gyanútlan rizstermelőkre. A dugó könnyen csúszott ki a palackból, lágyan pukkant, de abban a pillanatbn sivító hang kíséretében fehér füstbuborék állt össze az üveg felett, s mindjárt szét is robbant. Átlátszó női alak bontakozott ki belőle, kecsesen lebegett a szoba légterében, mint valami hatalmas tollpihe. Nem turbános dzsinn, ahogy elvárná az ember, hanem kedves arcú, idős asszony.- Te szólítottál, édes kisunokám?- En nem. Dehogy — hebegte rémülten, a falnak lapulva.- Ne akarj becsapni, Gyulus!- Nem vagyok Gyulus — mondta a félelemtől reszketve. Elhatározta, hogy az előszobán át kirohan a lépcsőházba, aztán le az utcára, közben torka szakadtából segítségért kiabál.- Ne packázz velem, mert zseblámpává változtatlak! Már megint alkoholhoz nyúltál, Gyulus!-Jaj, istenem - sóhajtotta. - Ne tessék idegeskedni, engem Sándornak hívnak! 19
