Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Danyi Zoltán: Regény és mágia

Az ajtót kinyitja, a résen fejét bedugja, benéz, de visszahúzza, s az ajtó bezárul. Szünet. Öt perc telik el. Óvatosan benyit, belép, megáll, néz, megfordul és kimegy. íVIegint öt perc szünet. iMost ismét bejön, torkát reszeli és megáll. Wotan háttal ül, hozzámegy, vállára kopog.- Van forró teája? (SZ: 29-30)

ABEL AFTERt azért tekinthetjük intertextuális játéknak, mert ő egyenesen Dosztojevszkij Ördögök című regényéből „tért vissza”, hiszen erősen emlékeztet Lebjadkin alakjára,1’ aki egyébként már a Karneválban is megjelent, Hoppy Lőrinc maszkjában. Abel After tehát valóban többszörösen visszatért szereplő, aki intertextuális körforgásban van.

Annak illusztrálására, hogy a bonyolult cselekményben milyen következetesen függ össze minden egymással, többek közt SUABEDISSENről, az amerikai üzletemberről szóló epizódot említhetjük. Suabedissen szintén Patmore kantinjába érkezik, és falatozás közben elbeszéli a maga történetét, amelyből újabb információkat kapunk a már ismert szereplőkről, ugyanakkor viszont újabb nevekkel, újabb szereplőkkel is találkozunk. Suabedissen története azzal kezdődik, hogy az egyik alkalmazottja, INGENIEUR ILLEN megszöktette tőle a feleségét, EUSEBIAt, majd Suabedissen kettejük nyomába eredt, és ekkor számos kalandba keveredett bele, amelyek egyik pontján egy régi ismerősével, DARIO MELGA csillagásszal hozta össze ismét a sors, aki annak idején bemutatta őt Eusebiának. A csillagász szintén udvarolt a nőnek, így bizonyos értelemben Suabedissen őelőle hódította el Eusebiát. Dario Melga később megházasodott, azonban mint megtudjuk, az ő feleségét szintén elcsábították, mégpedig nem más, mint ugyanaz az illető, aki Suabedissen felességét is megszöktette: Ingenieur Illen. Ennél a fordulatnál Patmore megszólal, és kifejti a párhuzamos történetek logikájával kapcsolatos álláspontját: amíg az ember nyakig benne van a történetek viharában, addig tébolyító- nak éli meg ezeket a szituációkat, akinek azonban sikerül Májá fátylai mögé nézni, csak hahotázni tud az egészen.- Önök feltételezik - szól Patmore hogy' e történetben, amit Suabedissen úr oly hamisítatlan regényhangulatban adott elő', komikus fiatalítás van, eló're elgondolt szándékosság, hogy az embereket így' összekavarja, egymáshoz lökdösi és szétszórja. Kellő távlatból a dolog ténydeg komikus, vagy' nem? Szájukat tátják és véletlenről beszélnek, mintha ez önmagában álló eset lenne.- Azt gondolja - kérdi Chippordan hogy' a dolog cseppet sem meglepő?- Nem hagyom magam meglepni - válaszol Patmore.- És ezt hogyan csinálja?- Ügy', hogy' állandóan meglepetésben vagyok. .Mesterem, Mr. Paddon l’Egguéntieu megtanított arra, hogy a dolgokat jelentésükkel összetéveszteni hiba. Én ebből a tételből azt a következtetést vontam le, hogy' figyelmemet ne a dolgok látszatára, hanem jelentésére irányítsam. ... A bonyodalmakat kivételesnek találják? Ilyen nagy arányokban, szólnak önök. A távlatokat nem vagy'ok hajlandó túlbecsülni. A földkerekségen nem történik más, mint egy' háromemeletes házon belül. Az események szövevénye bizony'os körben sehol sem bonyolultabb. (SZ: 47-48)

Noha a történeteknek önmagukban nincs értelmük, mégse hiábavalóak: mindennek lehet jelentése és értéke. Mintha Patmore a maga sajátos herme- neutikai elemzésével arra keresné a választ, hogy a mindennapi élet bonyodalmai közt milyen esélye van az embernek a Mágia szikrában vázolt életterv megvalósítására. Ezzel kapcsolatban pedig a regény egyre erősebben sugallja,

152