Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Odorics Ferenc: Korunk értelmezőjének alapállása és ébersége
nizálásában és megbékítésében áll. A Poéta sacerb&n írja Hamvas: „A költő mindig a Guénon értelmében vett hagyomány alakja volt, s feladata: az ember és a transzcendens világ között levő kapcsolat folytonosságának fenntartása, az emberiség isteni eredetének tudata s az istenhasonlóságnak mint az emberi sors egyetlen lényeges feladatának megőrzése.”30 A mágikus művészet - ide sorolja a modern művészetet is - démonikus erők befolyása alatt áll, metaforája az örvény. A mágikus modern művészet az örvény legmélyebb fenekéről a legfélelmetesebb erőket kelti fel. Ezeket az erőket Porphüriosz elementároknak, a kabalisták basztárdoknak hívták. A héber hagyomány szerint Nahasnak, a világkígyónak édes gyermekei.’1 A mágikus művészet démonikus erők irányítása alatt démonikus tartalmakat, gondolatokat, szavakat, tetteket szabadít fel és hoz mozgásba, az orfikus művészet ezeket megfékezi, a világba rendet, harmóniát és békét sugároz. Ebben az erőtérben határozható meg az értelmezés felelőssége és az értelmező személy alapállása. Az értelmező személy alapállása morális intaktságán és éberségén múlik. Éberségét misztikus intuíciója tartja fenn. Az értelmező személy misztikus intuíciója és felnyíló ébersége segítségével meglátja a hagyomány mintázatát, meghallja a hagyomány szólamát mind az orfikus, mind a mágikus művészet alkotásaiban. A mágikus művészi alkotásokban is képes érzékelni, megérezni a hagyomány jelenlétét, ugyanis Hamvas Béla szerint - ami az élet tökéletes zártságának lehetetlenségével kapcsolatban említődött korábban - a hagyomány lenyomata mindenhol, így a mágikus művészetben is megtalálható. Az értelmező személy alapállásának másik összetevője morális intaktsága. A morális intaktság előírja annak belátását, hogy a művészet sokkalta fontosabb, mint a tudomány, fontosabb, mint az államhatalom, fontosabb, mint a morál vagy mint a vallás. A morálisan intakt, éber értelmező alapállása hegyeket mozdít meg, vagyis hatalmakat idéz. Jegyzetek I Hamvas Béla: Titkos jegyzőkönyv - 1962. február.4. In Hamvas Béla művei 17, Silentium, Titkos jegyzőkönyv, Unicornis. Medio Kiadó, 2004. 123-124. ‘ Vö. Hamvas Béla: Scientia Sacra III. Medio Kiadó, Szentendre, 1996. 21. 3 Ua. 22. 4 Ua. 27. 5 Ua. 19. ' Hamvas Béla: Scientia Sacra I. Medio Kiadó, Szentendre, 1995. 33. 7 Ua. 43-44. s Uo. 9 Ua. 60. 10 Vö. Dúl Antal: Önismeret, világismeret, istenismeret. InfoMed Kiadó, 2004. II Vö. Hamvas Béla: Scientia Sacra III. 22. 12 Ua. 22. 13 Hamvas Béla: Scientia Sacra I. 25. 14 Ua. 20. 15 Ua. 26. V>TT. C1 118