Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Odorics Ferenc: Korunk értelmezőjének alapállása és ébersége
ODORICS FERENC Korunk értelmezőjének alapállása és ébersége HAMVAS-KOMMENTÁR „A zenének és a költészetnek, a festészetnek és a regénynek ezek szerint nálunk egészen különleges fontossága van. A művészet ébreszti fel azokat az erőket, amelyek az emberiséget kormányozzák. A művészet sokkalta fontosabb, mint a tudomány, fontosabb, mint az államhatalom, fontosabb, mint a morál, vagy mint a vallás. A művészet az a kulcs, amellyel az eszme arra, amit eltakar, visszanyitható. A művészet az, ami az ideálokról elmondja azt, ami bennük igazán érdekes. A kapcsolatot a transzcendens erőkkel egyedül a művészet tartotta fenn. Az egyetlen hívő. A hitről pedig tudjuk, hogy hegyeket mozdít meg, vagyis hatalmakat idéz. Ezért most a hívő autonóm módon rendelkezik afölött, hogy milyen erőket idézzen”1. Hamvas Béla: Titkos jegyzőkönyv, 1962. február 4. Hamvas Béla szisztematikusan sosem foglalkozott az irodalomértelmezés problémakörével, s rendszerszerű etikát sem dolgozott ki. Bölcseleti főművének, az 1943-44-ben írott Scientia Sacrának az emberiség sorsa iránti mélységes felelősséggel áthatott alapszavai a következők: hagyomány, aranykor, éberség és alapállás. E szavak kereszteződési pontjain keressük, hogy miben áll a „szakszerűen” értelmezők, irodalmárok, irodalomtanárok, irodalomtudósok hagyományörökítő olvasásának felelőssége. Az alapállás Szabó Lajos szava, az elnevezést többek között Jakob Böhme Urständ kifejezése ösztönözhette, amely ősi állapotot jelent. Szabó Lajos szerint az alapállás olyan metafizikai státusz, amelyhez az embernek okvetlenül és minduntalan vissza kell térnie2. A szó jelentésének érzékeltetésére a táncoló és a táncos példáját említi: „mint ahogy a táncolónak ritmikusan a tánc alapállásából kell kiindulnia és azon át kell haladnia, miközben a tánc csak abban, és kifejezetten csakis abban az esetben érthető, ha az ember az egészet az alapálláshoz viszonyítja”’. Hasonlóképpen a költészet értőjének - ahogy a költőnek is - a költészet alapállásából kell kiindulnia, hiszen a költészet csak abban, és kifejezetten csakis abban az esetben érthető, ha az ember az egészet az alapálláshoz viszonyítja. Tehát irodalom, költészet, irodalomértelmezés és költészetértés mint egész - Szabó Lajos és így Hamvas szerint is - csak az alapállással együtt értelmezhető. Mi az alapállás Hamvas Béla Scientia .SY/or/jában? „Az alapállás az éberség, a morális intaktság és a testi egészség megvalósítása”4: tehát életgyakorlat. Máshol azt írja, hogy „az alapállás az élet egyetlen mértéke, és az élet nem egyéb, mint az alapállás realizálása”'. Az erkölcsi hajhatatlanság értelmében 112
