Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 1. szám - Fehér Béla: Kis borzalmak
HALVÁNY EMLÉK Az eset az egyik fővárosi közstrandon történt, szombati napon. Szúnyogalkatú, szikár öreg ember igyekezett a sörpavilon felé. A hatvanas években divatos kötött fürdőnadrágot viselt, és viharvert, kicsit már foszlott karimájú szalmakalap óvta a fejét a hőségtől. Tudjuk a nevét is, Tarkota J. Antalnak hívták. Egész életében a főpostán dolgozott. Az a fajta nélkülözhetetlen szakember volt, akit bárhol be lehetett vetni, ha kellett enyvezte a ragjegyet a csomagokra, de Tarkota J. Antal értékcikk-elárusítóként is megállta a helyét. Most tehát a sörpavilon felé tartott, azonban a gyermekmedence melletti játszótérnél elhaladva négy év körüli, szőke kislányra lett figyelmes. A gyermek önfeledten játszott a babájával, kis faszekérbe ültette, és utaztatta a homokozóban kialakított úton. Beszélt is a babához, azt mondta neki: ne félj kicsikém, lassan megyünk, nem fogsz kiesni! A gyermek éppen kanyarodni próbált a faszekérrel, amikor Tarkota J. Antal átlépte a homokozó arasznyi kőperemét, és úgy belerúgott a kis szekérbe, hogy szilánkokra tört, a babát pedig beletaposta a homokba. A gyerek annyira meglepődött, hogy nem kezdett el sírni. A fenekére huppant, tátott szájjal nézett fel a bácsira.- Tudod, kislányom, a Tóni bácsi is volt gyerek, csak már nagyon régen — mondta neki Tarkota J. Antal. Májfoltos kézfejével tarkóra tolta a szalmakalapot, és folytatta az útját a sörpavilon felé. SÉTAREPÜLÉS A marcipánarcú és feltűnően nagy mellű idegenvezető kisasszony hibátlan angolsággal üdvözölte az utasokat a negyven személyes kisgép fedélzetén, s megdicsérte őket, amiért úgy döntöttek, hogy a magasból is meg szeretnék csodálni a Duna gyöngyszemét, Budapestet.- Ez a negyvenöt perces sétarepülés az átlagos turisták szürke tömege fölé emeli önöket. Szerencsére a látási viszonyok kifogástalanok - jelentette ki befejezésül, majd megkérte az utasokat, hogy kössék be magukat. Felbúgtak a hajtóművek, a gép gurulni kezdett. Pestszenlőrinc, majd Kőbánya légterén áthaladva értek a pesti belváros fölé. A kisasszony fáradhatatlanul magyarázott, megmutatta az ősi városmagot félkörívben ölelő belső körutakat, a Bazilikát, a Parlament épületét, aztán mielőtt Budára került volna a sor, a gép tett néhány kört a Duna felett, s ennek kapcsán szót lehetett ejteni a Lánchídról, valamint Széchenyi Istvánról.- Gyönyörködjenek abban a természetes harmóniában, amelyet a budai hegyek, a kék Duna és a város együttese alkot - lelkendezett a kisasszony, majd kis szünetet tartott, hogy lehessen fényképezni.- What’s this? Csoda történt! - rikoltott az egyik amerikai utas az ablakra tapadva. Mindenki kinézett. 13
