Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Szőcs Géza: ... és akiket ne, Hamvas recepció az Aczél-korszakban
precíz költőt és szerkesztő-asszonyt apró hibán érjük tetten: a vers lábjegyzetében megadottal szemben („Megjelent a Jelenkor 1988. decemberi számában”) a verset természetesen az Életünk 1987-es Hamvas-száma közölte. 2. Az ifjú költő „ártatlanságának” bizonyítására idézünk egy-két szakaszt a hivatkozott Korunk-közleményből. 1973-at írunk! „Fiatal éveiben Weöres Sándor szellemi arca Karácsony Sándor, Fehér Gábor, Pável Ágoston, Kardeván Károly környezetében és hatására alakul. A felnőtt Weöres Sándor szellemi egyéniségére Fülep Lajos, Várkonyi Nándor és Hamvas Béla hatott; lehet, hogy nem a legmaradandóbban, de mindenesetre legerősebben Hamvas Béla. Weöres egyénisége nagy tekintetben érthetetlen-értelmezhetetlen a Hamvasé nélkül, és ha nem „Weöres-rejtély", akkor részben amiatt, mert Hamvas Béla életműve máig hozzáférhetetlen. (Kenyeres Zoltán folytat újabban Hamvas-kutatásokat.) Hamvas Béla a magyar művelődéstörténet leggonoszabbul ignorált jelensége; „honavesztettségét" emelte ki Németh László is. Aki tud róla, főképpen csak úgy ismeri, mint az ógörög, a szanszkrit s általában az ókori keleti nyelvek és vallások szakértőjét. Aki nagyon tájékozott, emlékszik arra, hogy harminc-negyven évvel ezelőtt megjelent esszéi a magyar irodalom remekei. Ezek az írások ma hozzáférhetetlenek, arról pedig végképp senki sem tud, mekkora értékek lappanganak még kéziratban, Hamvas régi és újabb munkái: Karnevál című hatalmas regénye például vagy a Scientia Sacra, ez az egyedülálló kultúrfilozófiai értekezés. Az öt géniusz című monumentális esszé, s a kisebb esszék sorozata, ciklusokban, mint az Archai. Hamvasnak a hatvanas évek elején jelent meg néhány rövidebb írása a Látóhatárban, azután haláláig semmi; halála után öt évvel, 1972-ben az Új Symposionban két esszé. Bori Imre, Tolnai Ottó kezdték rehabilitálni - ugyanők voltak, akik az elsők között kezdték meg Weöres Sándor és Szentkuthy Miklós újrafelfedezését. Az persze közismert, hogy Weöres találkozik „a Szigetmítosz és a Kelet-kultusz Kerényi- és Hamvas-féle változatával" (Szabolcsi Miklós). Kerényiről mindenki tudja - ha mást nem - a frázist, hogy ő volt korunk legnagyobb hellenistája. Hatása Weöresre közvetett, inkább Hamvas Bélán keresztül érvényesült. [...] Hamvast és Weörest nemcsak mester-tanítvány kapcsolat fűzi egymáshoz, hanem igen mély barátság is: és erős barátság köti Hamvast herényihez is. Azután itt van Szentkuthy Miklós, a máig utolérhetetlen Prae írója, Hamvas és Weöres közeli barátja. És Kemény Katalin, Hamvas Béla felesége, Hamvas minden erudíciójának birtokosa. (Kemény Katalin szépprózai és kritikai munkáinak mellőzése ugyancsak nagy mulasztása kortársaknak és utódoknak.) íme, négy-öt hasonló képességű, hasonló felkészültségű ember, mindenképpen egy társaság: és mégsem tudtak ható és alakító tényezővé válni: hatásuk csak külön-külön, jóval később volt - és nem is mindenkinek. Vajon miért? Miért, hogy nemcsak hatásuk nem volt, hanem el is szigetelődtek. Ahogyan a Kerényi-Hamvas-vállalkozások sem hoztak igazi sikert. Milyen reménylépés, hogy a Stemma kitáguljon, és egy közösségbe fogja össze mindazokat, akik a Vállalkozásra hajlandók: tudós hajlandóságú költőket, az antik szellemet hódító munka támogatóit." Nem volt agyrém Kerényi és Hamvas két közös vállalkozása, a Stemma, illetve a Sziget tanulmánykötet-sorozat - hiszen mint Kerényi írja: „A Sziget megélése egymástól függetlenül, egyszerre többünkben támadt. Hamvas Bélával ketten dalmát szigeti magányunkból jöttünk haza vele, s itthon olyanokat találtunk, akiknek számára már eleven valóság volt." Hiába, a Stemma éppen úgy sohasem tudott ható 79
