Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Szőcs Géza: ... és akiket ne, Hamvas recepció az Aczél-korszakban

ciusi számában, miután hosszan értekezik a szocialista kulturális életről és az alkotó viták fontosságáról, egyszercsak előkapja a marxi-lenini furkósdoron- got. E részt idemásolom, két csillag közé: azért nem idézőjelben, hogy ne zavarják egymást a vezércikken belüli idézőjelekkel.

* Különös tanulmány látott napvilágot Romániában, a Kolozsvárott megjelenő Korunk 1973. decemberi számában. Szőcs Géza 71 parton Proteus aiakoskodik címmel Weöres Sándor költészetét méltatja. Hogy méltatása mennyire marxista szellemiségű- erről lehetne és kellene is vitatkozni. Félreértés ne essék, nem Weöres költői erejéről vagy nagyságáról kívánunk disputálni, mert ezt itt, Magyarországon mind az irodalom, mind a kritika, mind a népi állam elismerte. Elismerte, s közben hangsúlyozta Weöres világnézetének ellentmondásait, ars poeticájának vitatható elveit. Nem erről vitatkozunk, noha ez valóban vitatéma. Még azt sem érezzük beleszólásnak [FIGYELEM! megismétlem: beleszólásnak. Sz.G.], hogy a Korunk kritikusa messzemenően ignorálja a magyarországi marxista kritika képviselőit (nemegyszer torzítva ismertetve nézeteiket), s velük szemben az idealista, a szellemtörténeti magyarázókkal ért egyet. Ez újra vitatéma lehetne, hiszen a marxista irodalomtudomány tárgyilagos tudomásulvétele, elért eredményeinek közös hasznosítása - megint egyetemes gondunk.

Szőcs dolgozata tartalmaz azonban mást is: kimutatva Weöres kapcsolatát Hamvas Béla filozófiai nézeteivel - ami mellesleg közhely -, most már Hamvas Béla rehabilitálása mellett tör lándzsát. Azt írja: „Hamvas Béla a magyar művelődéstörténet leg- gonoszabbul ignorált jelensége..." Továbbá Hamvas felesége, „Kemény Katalin szépprózai és kritikai munkáinak mellőzése ugyancsak nagy mulasztása kortársaknak és utódoknak...” Ez viszont már beleszólás a magyar kulturális politika belső ügyeibe. [FIGYELEM! nem a magyarországiba, hanem a magyarba, Kolozsvárról Pestre. De vajon a Kritika mibe szól bele? a román kulturális politikába? abba át és bele szabad ugatni, onnan Pestről Kolozsvárra? Sz.G.] Eltekintve attól - amitől különben nem lehet eltekinteni - hogy Szőcs Hamvas idealista, szellemtörténeti nézeteinek kritikai minősítését nemcsak nem adja meg, hanem lelkesedik ezekért; ismételjük, eltekintve ettől: már- már bosszúhadjáratot, ki tudja, miféle aljas üzelmeket tételez fel Hamvas mellőzése mögött. „Leggonoszabbul ignorálták" őt Magyarországon - állítja. Azt a magatartást, amely ezekben a szavakban tükröződik, a vitáink, eszmecseréink érdekében kell távoltartani szellemi érintkezéseinktől, jó kapcsolataink elviselik a kulturális eszmecseréket, [DE VAJON KIK KÖZÖTT? KIK AZ ALANYOK? Sz. G.], vitákat is - de nem tűrik meg az inszinuálást, a rosszhiszeműséget.

Hamvas mellőzése egyébként tény, de talán mégsem várható el egy szocialista államtól [AZ ÁLLAM ÉN VAGYOK - mondjuk a Kritika. Sz. GJ, egy szocialista kultúrától, egy nyíltan marxista hegemóniára törő [EZT TELIBE MEGMONDTA - SZ. G.] szellemi élettől, hogy idealista filozófusok propagandáját, világnézetileg reakciós nézetek propagandáját tekintse feladatának. [DE MÉG ÍRÓI MUNKÁSSÁGUKRÓL SE ESSÉK SZÓ, MERT Ml EZT, ELVTÁRSAK, NEM AKARJUK - Sz. GJ Vitatkozzunk tehát elvekről, műalkotásokról- de a kulturális eszmecsere helyett ne vállalkozzunk illetéktelen beleszólásra egymás kulturális politikájába. *

A feljelentéssel felérő (még szerencse, hogy inszinuáció- és rosszindulatellenes) írásmű szerzője dialektikus materializmusból, vagy általában, dialek77