Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Szőcs Géza: ... és akiket ne, Hamvas recepció az Aczél-korszakban

doltak volna akkor ezek arról: ha ebben az országban ilyen egy segédmunkás, vajon akkor MILYENEK LEHETNEK az ország ÍRÁSTUDÓI? De szétnézve az országban, mindent megértettek volna.)

Megjelent a Jelenkor 1988. decemberi számában.

Hamvas-recepció az Aczél-korszakban

A cím némileg félrevezető. Nincs elszámolnivalóm Aczél Györggyel; sőt, azt gondolom róla, hogy amíg ő irányította a magyar kultúrpolitikát, addig (most ne vizsgáljuk, hogy milyen okokból és megfontolásokból) legalább volt gazdája az írók ügyeinek, odafigyeltek rájuk, komolyan vették őket, ami ma igazán nem mondható el. Ha mindazok, akiktől akkoriban rejtélyes, fontoskodó és bennfentes hangsúlyokkal előadva annyiszor hallhattam, hogy „most jártam az Aczélnál” és „fenn voltam az Aczélnál, aki azt ígérte, hogy...” - ha mindezek az írók, filmesek és egyéb művészek csak évente egy szál virágot vinnének a politikus sírjára (nem tudom, hol van), virághegyek borítanák e helyet.

A kevés igazán jelentős mulasztás egyike, amely e kultúrpolitika (az aczéli) számlájára írható, legalábbis ami a publikálási tilalom alá helyezett jelentős magyar irodalmi életmű-hagyatékokat illeti, éppen Hamvas Béla műveinek utolsó percig (majdnem a rendszerváltásig) történő szabotálása volt. E Hamvas-bojkott okai ma sem teljesen világosak előttem. Volt ebben tre- hányság is (pl. az egyik jelentős LIamvas-opusz évekig Juhász Ferencnél porosodott véleményezésre, aztán felbontatlanul került vissza az özvegyhez), alapjában véve azonban félreismerhetetlen egy görcsös, agresszív és gyűlölködő tiltás nyilvánvaló tünetcsoportja.

Még kamaszkoromban került kezembe Hamvasnak egyetlen életében megjelent esszégyűjteménye, A láthatatlan történet. Ezt követően az általam hozzáférhető folyóiratokból felkutattam minden szövegét, meg a rá vonatkozó írásokat. Hogy „a dolgok összeérnek”, akkor vált világossá számomra, amikor kiderült, hogy Weöres Sándor, számomra a másik meghatározó géniusz, milyen szorosan kötődött élete egy szakaszában Hamvashoz.

1971 júniusában, 18 évesen, életemben először Budapestre látogathattam. Felkerestem a harmadik szent szörnyeteget, Szentkuthy Miklóst, akinek Prae- je még Hamvasnál is jobban hatott volt rám, és találkoztam Hamvas özvegyével, Kemény Kató nénivel is, akinek élete végéig ragaszkodó híve maradtam.

1973 júniusában töltötte be Weöres Sándor a 6o. évét. Ez alkalomból a kolozsvári Diotima-körön felolvastam egy Weöres-esszét, amelyben az említett (és úgyszólván ismeretlennek számító) Hamvas-összefüggésekről is

75