Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Angyalistván Ferenc: Öt szutra
kő köveken fordult át tekintete benne a legnehezebben abban a kőben látta meg titokzatos fények nehézkedés bizonytalan mozdulatokkal közelítette meg leült a közelébe nem látta érezte megnyílt az idő micsoda felmérhetetlen súlyok hogy ő akkor abban a testben annak a történemek részeként előkészítette végrehajtotta busás jutalmat remélt hitte is nem is nem élt hozzáférhetett megérinthette elhagyott testét a felbomlás folyamatait is látni engedte kőbeírt történethaladványok fokozhatatlanul idősebb mint múltját őrző tartós anyag szíve a tömb középpontjában állapodott meg felszikráztatta az élettelen anyagot szava évezredeken ívelt át a kő énekében forgószél kavargóit lovon ült hamiskás szemű kancán bíborpalást később a lábainál hevert dárdával hatolt át a felgyújtott fegyvereken óriás szemekkel barázdálatlanul nézett a világra ocsúdása fegyveromlás volt ahogy lábra állt hulltak a kövek hosszú köpenye a rét mentében húzódott mosolya földrészeket kötött össze 26
