Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 11-12. szám - Sulyok Vince: Iparos(ság) - az elmúlás fényében

kítse, tegye színesebbé mondanivalóját. Ezeket az önvallomásokat a szerző' édesapja saját keze írásában közli. A kézírás mindenütt könnyen olvasható, sőt kimondottan szép. Maga a szöveg pedig őszintének tűnik, természetesnek, rokonszenvesnek, s helyenként egyenesen izgalmasnak. Nem kell ahhoz tudományos tájékozottság a néprajzban, hogy a könyv bármilyen képzettséggel rendelkező olvasója ne olvashatná élvezettel ezt a könyvet.

Az önvallomást kitűnően egészítik ki azok az interjúk, amelyeket kívülállók, rokonok, barátok, ismerősök készítettek Lanczendorfer Károllyal, s amik tovább fényt vetnek mind a korra, mind pedig az ő életére. Hasonlóképpen a könyvhöz csatolt bőséges és sokféle dokumentumhoz, fényképek sokaságához és a kottákkal együtt közölt dalgyűjteményhez.

Még elképzelni is nehéz, hogy milyen tömegű munka van belefektetve ebbe a 3 75 oldalas könyvbe, amit az utolsó oldalhoz érve az olvasásban elégedetlenül kell becsuknom magam előtt az asztalon; elégedetlenül, mert a legszívesebben még tovább olvasnám. Amit manapság, a posztmodernizmus divatja idején, távolról se mondhatunk el minden kezünkbe került olvasmányról.

S megértjük azt is, miért szerette volna a szerző annyira, hogy édesapja nyomtatott formában is megláthassa ezt az ő könyvét, ezt a róla és nagyrészt saját maga által írt könyvet, amelynek minden sorát készülése közben alaposan megtárgyalta tudós lányával. Látta a kéziratát, úgy hiszem látta az első korrektúrát is. De az elkészült könyvet nem láthatta meg már: alig pár héttel korábban, 2007. április 9-én, húsvéthétfőn elhunyt. Lányának az édesapjáról írt megragadó könyvét most kétszeresen is az elmúlás fényében olvassuk. Mind az iparos apa elmúlásának a fényében, mind pedig az általa űzött ipar elmúlásának a fényében. Kevesen állítottak szebb, maradandóbb emléket a szeretett édesapáról, mint amit Lanczendorfer Zsuzsa tett ezzel a könyvével.

Gazdag Erzsi dedikál

146