Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11-12. szám - Czakó Gábor: Haláltánc
A szanaszét ugrabugráló sztároknak, boltosoknak és milliárdosoknak fogalmuk sincs arról, hogy miféle bálban vigadnak: táncukat eredménynek, diadalnak, sikernek gondolják. Oly kevélyek tévedésükben, hogy ha valaki fölvilágosítaná ó'ket, kinevetnék. Pestis-csengó'kkel jött dögvész, s a reimsi szentegyház előtt húsvétvasárnapján derékon kapta a hájas Püspököt: „Néked szereztem ezt a nótát, gyerünk nagyúr! Csengőm csörög - légy pápa vagy próféta, rózsás hajnalködökbe öltözött, légy szent püspök, vagy rút eretnek ki ég a máglya kormain, misézhetsz lenn - én fenn nevetlek a dómok csonka tornyain!”- Alszentek voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! Ha az ember látja, hogy mi a helyzet, attól még nem lesz szent. Sőt inkább álszent, ha életvitele nem egyezik tudásával. Pedig törekszik, izzad, ám a legőszintébbnek szánt kitárulkozásába is belejátszik valami hamisság. PL: egy korszerű eszme, miszerint nem elég igaznak lenni, igaznak is kell látszani, s a nagy látszódásban máris undorítóbb vagyok Villon hájas püspökénél. A vén Paraszt már tudta s várta alkonytájt kinn az udvaron: „Görnyedt testünknek nincsen ára, s úgy halunk meg, mint a barom. Kaszás testvér! Sovány a földünk! könyörgöm: egyet tégy nekem: ha elviszel, szórd szét trágyának testemet kinn a réteken!” Ö rábólintott s vitte lassan, s úgy szórta, szórta, szórta szét, mint magvető keze a búzát, vagy pipacsot az őszi szél.- A földbe térünk mindahányan, s az évek szállnak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! A végső tudás, a bölcsesség talán ilyen egyszerű, mint a paraszté: amit úgyis elvesztünk, azt szenteljük nemes célnak. Egyedül arra vigyázzunk, ami örök, ami átvihető. 234. Beavatás 118
