Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11-12. szám - Czakó Gábor: Haláltánc
áldás elutasítását. Azóta minden nagykorú személy kérheti a művi meddővé tételét, hogy a nemi örömöket minden felelősség nélkül élvezhesse. Ha megyünk az utcán, egy percen belül szemünkbe ötlik egy plakát, egy újságborító, egy kirakat, melyben kívánatos ifjú test mintegy önmagával együtt kínál autót, borotvaszappant, üdülést, bontott csirkét. Repedt tükrénél állt a Céda: „Hajamnak árja még veres, miért, hogy már a régi léha seregből már senki sem keres? Ölem még izzó csókra éhes, mellem rózsája még kemény...” S az ablakon röhögve lépett be az utolsó vőlegény: „Hopp, Sára, hopp gyerünk a táncra, ma: holt szerelmeid torán hadd üljön nászlakomát lárva ágyékod hervadt bíborán!”- Buján fetrengtünk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! Gazdaságkor istene a pénz. Láthatatlan jelként villámlik ide-oda a világhálón, és söpri a népek munkájának gyümölcsét a Magánállamok szütyőjébe. Az otthonokban és a városokban a hang és fényzajok egyre durvábbak, túlharsogják a fegyverropogást és a sarki jéghegyek összeomlását. Hiányzik a mai danse macabre-nak a végítélet reményéből eredő melankóliája, amitől a régi olyan szívszorítóan emberi és isteni volt. Éjfél borult a háztetőkre, s kuvikhang szólt a berken át, midőn a Bankár útnak indult, elásni véres aranyát. Az útkereszten vasdoronggal hét ördög várta s a Halál; s mikor kardot rántott, a csontváz fülébe súgta: „Mondd, szamár, szamár, mit véded még a pénzed? Meghalsz s a kincsed elviszem, s a kincs helyett eláslak téged, akit nem ás ki senki sem.”- Kufárok voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! 116
