Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11-12. szám - Mózsi Ferenc versei
könnyen elkockázható óvadék a titok elmismásolt tartaléka erjesztett engedetlenség még kiutalhatósága aztán fullasztó ígéretek lefölözött habja krém a kiválasztott különleges tortán Isten kíméletlen azokhoz akiket szeret a mosoly felér egy bekeretezett képpel ülnek a színek a betemetett árok partján szívünk elszorul a feslett rózsa illatán majd lazán tényre derülünk és folyamatosan áldjuká026 Átkelniá026 ( - ISMÉT - ) ismét átkelni az óceán felett kimaradt az utolsó éjszaka köhögés egyéb ingerületek a fantáziából felfakadt egy darab magunk követése kellő" áhítattal újból meg kell találni a szavakat otthonos jelző"k tülekszenek veled dúsított értelem vállaltuk a nyugtalanságot sorsmintát ragasztva tudatunkra ez a kapcsolat már fölénk becsültetett szu'Tcített távolság még átkódolható múlt és hogy vársz ez több mint biztatóa026 Ezek a versek így érkeztek, szerzőjüknek nem volt már ideje arra, hogy amerikai számítógépének - magyar - üzenetét „konvertálja'. Mózsi Ferenc hatvan éves volt, amikor meghalt, de életének (számunkra) legfontosabb „története”, az általa Chicagóban alapított és sok évig működtetett Szivárvány című lapnak az élete már régebben befejeződött Másfél hónapja találkoztunk utoljára, alacsonyabb lett, szürke volt, lelassult de a tekintete metszőén éles. Nem tudtam, mire gondol, miközben beszél, de azt sejtettem - barátaim kezelték -, hogy milyen közeire habzsolta magát az agyához a rák. Mióta meghalt, egy képet élesítek magamban. Egy látványt, amelynek senki közülünk - barátai közül - részese nem lehetett. 1970-ben átúszott lugoszláviából Olaszországba, nagy erős ember, órákig kínlódott a vízben. Partra lépve bőrét bezöldítette a tenger: a halászok leborultak előtte, mítoszi emlékekben élő mediterrán emberek: a tenger istene jött közéjük (A. K.) 109
