Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11-12. szám - Szokoly Tamás versei
SZOKOLY TAMÁS Hé, Fiúk! Hé, Lányok! Hé, ti Hajdaniak! Csípjétek már meg, fogjátok fülön azt a csirkefogót, aki kilopta zsebemből a bukszát, elsivatagosította előlem a Sédet, kiitta poharamból a badacsonyi szürkebarátot, lecsente a jövőt-ígérő Napot az égről, rátaposott az ártatlan Holdra, kioltotta annyi Csillagom fényét, eladta talpam alól a Földet és megsenyvesztette bennem a szeretetet! Flé, Halandók! Kapjátok már végre el azt a kurafit vagy kurvát (lehet hogy egyszerre mindkettő!) aki el akarta homályosítani Apám előtt az Igazságot, szelíd szomorúsággá dögönyözte Anyámba a Bánatot és Fájdalmat, Testvéreimbe beléfojtotta a Testvériséget, Barátaimba a Becsületet, belém a Szót! Hé, Emberek! Állítsátok falhoz, aki a Colosseumokba küldött vadak és vasak elé ezreket, keresztfára a „Nagy Egy” után tízezreket, vak-ólom-golyósorozattűz elé Batthyányokat, gázkamrákba és Gulágokra milliókat! bitófára aradiakat, Nagy Imréket! Hé, még-mindig Szívdobogtatók, Lélek-karbantartók! Törjétek kerékbe, húzzátok karóba, négyeljétek fel, tűzzétek városkapukra, akik matematikává züllesztették a Szülést, kuplerájjá a kultúrát, szomorúsággá a Bölcsességet, 65 Hé!
