Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 11-12. szám - Bogár László: "Hálózatok" világuralma avagy globális háborúk rejtett dimenziói a XXI. század első évtizedeiben

Lássuk akkor most már, hogy melyek is lennének ezek a nagy erejű társadalom-reprodukciós problémák, eló'ször csak listaszerűen, aztán egyenként részletesen is elemezve. Az első és legalapvetőbb kérdés a nemzet spirituális talapzatának helyreállítása. A második: a magyar társadalom demográfiai egyensúlyának a visszaszerzése. A harmadik: a népesség komplex értelemben vett testi-lelki egészségének a helyreállítása. A negyedik: a generációk közötti elemi szolidaritási kötések újraszövése, a társadalmi kohézió erősítése, amelynek fontos eleme az a probléma, amely általában nyugdíjkérdéssé szokott egyszerűsödni.

Mielőtt a részletes kifejtésbe belekezdenénk, egy rövid megjegyzés arról, hogy miért nem szerepel a „gazdaság” kérdésköre az első négy nagy erejű megoldandó kérdés között. Ahogy azt már a bevezetőben is említettem, ennek döntő oka az, hogy amit gazdaságnak szokás nevezni, az csupán derivátuma a fenti komplexumoknak. A gazdaság csak akkor lesz sikeres, ha előbb hosszú távú átfogó választ adunk ezekre a kihívásokra. Amíg ez nem történik meg, addig csak illúzió minden olyan elképzelés, amely éppen fordítva, az elvont, semmiben lebegő „gazdaságtól” várja az egyre romló társadalomreprodukciós folyamatok jobbrafordulását. Ez egyúttal arra is ráirányítja a figyelmet, hogy milyen veszélyes leegyszerűsítés a „versenyképességet” a meghatározó gazdasági szereplők profitabilitásával azonosítani, mint ahogyan azt az uralkodó közbeszéd ma teszi.

A megoldandó társadalom-újratermelési kérdések között első helyen kell tehát értelmeznünk azt, amit az imént a nemzet spirituális talapzata helyreállításaként említettem. Bár a spiritualitás megroppanása a globalitásba forduló nyugatias modernizáció világszerte jelentkező következménye, a magyar tásadalom számára ez még súlyosabb kérdésként merül fel. Ennek fő okai között szerepel az a tény, hogy az 1918 és 1956 között eltelt időszak során több olyan hatalmas erejű trauma érte a nemzetet, amelyből évszázadonként egy is elég volna a spirituális talapzat megroggyanásához: Trianon, a holokauszt, a világháborús pusztítás (kitelepítések, „málenkíj robot” stb.) és végül maga 1956. Ezeknek a megrendítő történéseknek nemcsak a feldolgozása nem zajlott le, hanem ezt színlelve valójában pusztító elfojtások, elhallgatások egymásra torlódó rétegei mérgezik ma is a „kollektív tudattalant”. A neuro- immuno-biológiai kutatások ma már meglehetősen egyértelmű összefüggést tudnak kimutatni az ilyen típusú elfojtások és a morbiditási és mortalitási ráták alakulása között. Ha egy közösség nem élheti át szabadon saját azonosságát, tehát nincs „eredetmítosza”, „üdvtörténete” és „szenvedéstörténete”, akkor az előbb vagy utóbb az egész társadalomreprodukciós rendszer meggyengüléséhez, hanyatlásához és végül pusztulásához vezethet. Az elmúlt évszázad során a magyar nemzet szinte teljesen elvesztette ezeket a spirituális pilléreit, e komplexum fő elemeinek átélését tiltották, megbélyegezték, megalázták, vág}' egyszerűen csak nevetség tárgyává tették a nyílt vagy napjainkban inkább rejtett „értelmező és tematizációs” hatalmak. A destruktív folyamatok megállítása és a spirituális talapzat helyreállítása természetesen a lehető legked23