Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 11-12. szám - Bogár László: "Hálózatok" világuralma avagy globális háborúk rejtett dimenziói a XXI. század első évtizedeiben

Eötvös Péter

hetősen ellentmondásos képet rajzol ki. A Roosevelt-féle New Deal és a II. világháború utáni nyugat-európai jóléti állam óvatos tájékozódás a re-szak- ralizáció felé. Am ezzel párhuzamosan a Nyugat „belsejéből” vezérelve és finanszírozva két szélsőségesen de-szakralizációs globális diktatúra felépítése is elkezdődött, a fasizmusé és a kommunizmusé. Ez volt tehát a globalitás „Első Birodalmának” konfúz önfelépítési kísérlete, amely a II világháború végével le is zárult. A „Második Birodalom” nagyjából a ’80-as évekig tartott, és ennek keretei között „Euramerika” folytatta óvatos re-szakralizációs kísérletét „Amerópa” azonban már elkezdte felépíteni a „valóság leváltására” alapozódó létmodelljét. Am miután a ’80-as évektől ez utóbbira látszólag minden készen állt, a „szocializmus” oligarchikus politikai kapitalizmusa elvégezte feladatát, vagyis brutálisan letarolta a Kelet-Európát még védő szakrális létzárakat, védtelenné tette ennek értéktereit, előkészítve így a kifosztó hidraulika felhelyezésére, amely aztán „rendszerváltás” néven végbe is ment, elkezdődhetett a „Harmadik Birodalom” létrehozása. Kína és India hosszas előkészítés után alkalmassá vált az - akkor legalábbis úgy látszott - teljesen „kézben tartható” felnyitásra, és az iszlám is, a szovjet birodalom afganisztáni kalandba való ügyes belerángatásával a nyugatias globalitás jól kézben tartott eszközének tűnt fel.

Tehát elérkezni látszott az idő a „reformra”. Vagyis arra, hogy a „valóság leváltása” nyomán úgy lehessen visszaalakítani (RE-FORMALNI!) a kapitalizmus eredeti brutalitását az egész Földön, hogy ezt már semmilyen lázadás ne kísérje. A tőke ugyanis soha nem lesz képes megszabadulni a „24 órás napi munkaidő nulla bérért” konstrukció bűvöletétől, ez ugyanis a „versenyké15