Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Mórotz Eszter: Az öregember keze meg a szépasszony feneke

a hegy aljában folyt, a babrással - ahogy Kovács Ferenc mondja - meg a hegytetővel nem vesződtek, így menekülhettek meg az öreg tőkék. S nem csak a Felsőbükiek birtokán, hiszen nagy területeken gazdálkodtak itt - például a Káldyak. Aztán a Huszár-pincéhez is komoly terület tartozott. Az ’50-es évek politikája aztán átrendezte a Hercseg-hegyi birtokviszonyokat is. Kialakultak a kisparcellák, amelyektől ma már sokan igyekeznek, aprópénzért, szabadulni. Irtják a szőlőt - sok apró birtok elhagyatva várja a jobb jövőt.

Kovács Ferenc nem kisebb célt tűzött ki, mint a megmentésüket, az egyesítést. Két hektárnyi birtokának túlnyomó részén az öreg tőkék termelik a rizligszilvánit, de az elnöktől a kísérletezés sem áll távol. A chardonnay és szürkebarát mellett a savignon blanc néhány példányát 5 évig nevelgette, majd egy pihentetett területre 100 tőkét telepített. Úgy tűnik, sikerrel. A viszonylag korán érő, magas cukortartalmú szőlő finom íz- és zamatvilágú, semleges bort adott, amit a kastélyfogadó ura hölgyeknek, uraknak egyaránt kínálna; főként a szárnyasok mellé.- Szerintem a borkultúra most kezdi visszaszerezni rangját itthon. Amíg államilag diktálták a „pancsot”, addig minden elkelt. Minőségileg és mennyiségileg egyaránt. Ez méltánytalan helyzetbe hozta a nagy történelmi múltú borvidékeket. Sokat kell még tenni, főleg a tudatformálásban - de jó irányba haladunk. Az emberek ismét kezdik tisztelni az öreg tőkéket, a régi pincéket, meg az annak végében álló vén diófákat. Már értik, miért kell a tájba illeszkedő szőlőfajtákat telepíteni, és ezek a törekvések a Hercsegen is láthatók. A legnagyobb gond továbbra is az, hogy itt a hegyközséget nem alakították meg, félnek a vámosok megjelenésétől. Jelenleg Somlóhoz tartozunk, ami annyit jelent, hogy egy olyan rangos borvidék tagja a mi hegyünk, melynek bora a világpiacon is megállja a helyét. De az önálló hegyközség azért lenne fontos, mert kontrollt gyakorolna a termelők felett, garanciát adna a szakszerűségért, minőségért. Sajnos azt kell látnom, hogy Vasban igazán jól csak a kőszegiek hegyközsége működik.

Pedig a Hercsegnek is vannak már elismert borászai. Gál József és Gál Tibor például már palackozza saját borát, mellyel szakmai versenyeken sem vallottak szégyent. S köszönhetően Kovács Ferenc megyei közgyűlési elnök lokálpatriotizmusának, a megyeháza reprezentációs ajándékai között a Somló vidék — így Sitke — borai is ott sorakoznak.

A finom ételért, italért és persze a szép nőkért is rajongó elnök, mint minden gazda, elfogult saját borával szemben. Mert - ahogy mondja - ő tudja, mennyi izzadságcsepp van minden korty mögött. Harmonikus bor - jellemzi az igazi hercsegit-, picit mandulás-diós, picit almás ízű, kemény ital. Szinte morzsolható, tömény, majdhogynem ragad és aszús, hiszen öreg tőkék termelték. S ahogy mondtam, legjobban szárnyas húsok illenek hozzá, és kiváló a belőle készült fröccs, de szigorúan szódával! Jó inni magányosan is, csendben, amikor az ember feje tele van mások bajával-bújával. De a legjobb a barátokkal poharazni, kártyázás közben, beszélgetve. Vagy akár a hegyen dolgozva, vagy egy hercsegi gazdával adomázás közben. Mint például anno Kiss Imre bácsival, az öreg urasági kádárral, aki épp olyan szeretettel - szinte szerelemmel - simogatta a javításra váró hordókat, mint jó gazda a fürtöket. Mert, ahogy ő mondta, ahogy a szőlőszemeknek, a hordónak is olyan simának kell lennie, mint a szépasszonyok fenekének.

96