Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Pais-Horváth Szilvia: A kilincs megvan, már csak a pince hiányzik - birtoknézőben a Kissomlyón Erdélyi Jánosnál
Balaton nincs egészen ötven, és itt a közelben a borgátai fürdő. „Mi hiszünk a helyben. Többen közel állunk a reklámiparhoz, tudunk segíteni, hogy felfusson a hely, remek kulturális fesztiválokkal színesítenénk az itteni programokat. Csak találnunk kellene olyan befektető barátokat, aki mindezt elhiszik nekünk „TÖBB VOLT EDDIG A GOND, AZ IDEGESKEDÉS, A LEMONDÁS ÉS A KESERŰSÉG, MINT AZ ÖRÖM" Azt hogy megérték-e vagy sem az eddigi erőfeszítések, nem mérlegeli: „Az a baj, hogy a továbblépéshez a mi jövedelmeink kevesek. Sokáig már nem lehet ezt így csinálni, nem bírjuk. Jó bon lehet termelni, 2 -3 ezer Uten, nekünk 30 ezer liter jó bort kellene termelnünk, ami piacképes, és tényleg minőségi. Ehhez első osztály ti technológia kell. Pontosan tudjuk, mi kellene ahhoz, hog itt európai színvonalú borászati technológiával kiváló minőséget lehessen előállítani... ” Emellett hosszútávon mindenképpen szükségük lesz egy' helyben lakó borászati szakemberre is. Mivel az idei szüretig már biztosan nem sikerül az új borházat felépíteni, minél előbb pincét kell bérelniük, emellett az utolsó fillérekből még speciális hordótechnikát is be kell szerezniük. Az idei termés már jónak ígérkezik, kár lenne veszni hagyni: „Ötezer liternyi bor is lehet, de a szőlő sokat alszik még kint. Harmad-negyed termésre számítunk. Szövetkezetünkből ketten biztosan maguk szüretelnek, és saját maguk készítenek bon, a többi a mi munkánk lesz. Lehet, hogy valamennyi szőlőt kénytelenek leszünk eladni. ” Ha viszont jövőre sem jelentkezik az álom-befektető, akkor sem csüggednek, azt tervezik, legalább a pincét felépítik. Van hozzá kő és tégla: „Lajos még eg ISO éves kilincset is szerzett hozzá: Tehát a kilincs megvan, már csak a pincészet van hátra... ” „SEM A SZŐLÉSZETET, SEM A FILMEZÉST NEM LEHET FÉLVÁLLRÓL KEZELNI, MINDEGYIKBE KICSIT BELE KELL HALNI" A szövetkezetben Erdélyi Jánosnak van a legtöbb szőlője, a terület közel negyven százaléka az övé. Annak ellenére vállalta magára a feladatot, hogy az elmúlt évtizedben a dokumentumfilmesek közt is viszonylag foglalkoztatott rendezőnek számított: „Az elmúlt két évben megcsappantak a filmes munkáim, de nem panaszkodom, a többiekhez képest íg’ is viszonylag sokat dolgozhattam. A szőlő picit menekülés is volt nekem, jobban szeretek a hegen lenni, mint a filmmíívészszövetség társalgójában. Itt jobban érzem magam, őszintébbek a viszonyok. Eg hónapból általában eg hetet tudtam itt lenni. Ez volt a realitás. Persze Pesten is szervezni kellett az itteni dolgokat, például pályázatokat írni. ” FENN A HEGYEN Elunva a kocsmai létet a filmrendező-borosgazda 35 éves bogárhátújába ülünk, hogy közelebbről is megszemléljük a szövetkezeti birtokot. 90