Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Mórotz Eszter: A Ság hegy Pilátusa

a Rozáliát és persze az olaszrizlinget is. Mert azt is tudja, hogy néhány év múlva ez a négy fajta különlegességként kerül majd a nevével jelzett palackokba.- Vannak, akik világfajtákkal kísérleteznek, de a borversenyeken mindig kiderül, hogy bár jók, de azokból születnek jobbak, másutt. Akkor meg minek? Szerintem magyar földbe a hungarikum való: az ősi fajták, meg azok, amiket itthon nemesítettek. Én az utóbbi utat választottam... - mondja határozottan, és fenékig üríti a poharat.

Búcsúzunk. Elmenőben a késői nap fényében még tisztelgünk a megszelídült tűzhányó előtt, és gyönyörködve a szőlőtőkék soraival, apró pincékkel szabdalt hegy látványában, magunkban mély megértéssel idézzük Márait:

„Fia megöregszem, pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsös-kertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak semmit városi múltamról...”

A legrégebbi Ság hegyi borospince 1567-ből. Hoiváth Ernő felvétele, 1956

65