Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Mórotz Eszter: A Ság hegy Pilátusa

olyan, aki ne akarná lelkiismeretesen, kötelességtudón fogyasztani Ság Istenének orvosságát?

A kevésbé romantikus lelkületűéit persze más tűzre esküsznek. A vulkán egy 5 millió évvel ezeló'tt kitört tűzhányó maradványa: a bazaltvulkánosság a sajátos forma, a klasszikus szépségű tanúhegy kialakulását segítette elő. A hegyen korok-korok szerint szóltak az imák, hol Napistenhez, hol Bacchushoz. Hol a keresztények urához a bő termésért. A szőlőművelést ugyanis a kelták honosították meg ezeken a lejtőkön, a rómaiak már fejlett kultúrát találtak itt letelepedésükkor. A régészeti kutatások szerint a Ság hegy környékén római villák is voltak, a mai Bakod-puszta, Kemeneskápolna, Mesteri, Szergénv területén, ezek körül is folyhatott szőlőművelés. A honfoglalást követően aztán a Kemenes-vidék egyházi központja lett a bencés szerzetesek dömölki apátsága, források szerint birtokaikon ők is a maguk termelte sági borral áldoztak. De még olyan arisztokraták, mint az Endrődy grófok, is gazdálkodtak a hegyen. A mai szőlőművelés legrégibb emléke egy 1562-ből származó pince volt, amelynek gerendáját máig őrzik egy múzeumban. írásos emlékként maradt fenn az 1734-ben született „Sági-hegységnek törvényei” című jogszabálygyűjtemény, melyet Kresznerits Ferenc sági plébános, nyelvész másolt át eredetiből az 1800-as években. A törvény szigorúan szabályozta a szőlőművelést, sőt a gazdák magánéletét is. Ha például a jámbor atyafiak az istentisztelet helyett vasárnap délelőtt a hegyen részegeskedtek, pénzbüntetéssel számolhattak. A XIX. században a módos celli polgárok, kereskedők, iparosok vásároltak a Ságon többhektáros birtokokat, ezek aztán 1945 után elaprózódtak. A hegy nagyobb része ma is szőlő, ám mindhárom - celldömölki, mesteri, keme- neskápolnai - oldalára is hagyományosan a kisparcellás művelés jellemző.

A 270 méterig nyúló tanúhegy klimatikus viszonyait egyaránt meghatározza az Alpok és a Kisalföld, az évi csapadékmennyiség 550-600 mm, eloszlása azonban nem kedvez a gazdáknak, a vegetációs időszakban több esőre lenne szüksége a szőlőnek - mondja Fehér Tamás, a hegy elismert borásza. A közel 200 méteren magasan fekvő családi birtokához kanyargós ösvényeken jutunk, az autó épp elfér. Nincs is szükség többre: az igazi gazdák két keréken vagy gyalog közlekednek, a Ság csöndjét nem kavarja fel a motorok zúgása.- Reggel fél hatkor biciklire ülök, hatra már kint is vagyok. Ha permetezünk, ötkor kezdjük, egészen 8-9-ig, aztán este fejezzük be - azt melegben nem lehet csinálni. Szinte mindig itt vagyok. Vagy a méheknél: az apai örökség, gyerekkori szenvedély. Kemenesmihályfán vannak, 32 család - azokkal is rengeteg a munka. Ráadásul a csúcs mindkét helyen egybeesik - mondja sétálva, közben kihúz egy gyomot, letör egy száraz levelet, megforgat egy szőlőfürtöt. Mert „mindig van tapogatnivaló”. A zöldségágyások, a gyümölcsös pedánsan rendben tartva - a feleség érdeme -, a szőlő pedig...- Idén csodálatos. Ebben az időszakban nem láttam még ennyire szépnek, amióta gazdálkodom. Két-három héttel megelőzte magát: a lombozat haragoszöld, a szemek egészségesek. Fia nem kapunk természeti csapást - mint tavaly a jeget - akkor fantasztikus lesz a termés.

60