Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - Prágai Tamás: Az átváltozás (4. befejező rész)
Nem sértem a föld felszínét. A Torony építéséhez kezdek, amint van a fejemet hová hajtanom. A Torony alaprajza félkör. A tábor középpontja felé, melyet tűz helye jelöl ki, nyitott. Félbe vágott kupolaformára kell építeni: nagyra nő, mintegy három és fél méter magasra. Egyetlen hosszúkás ablaka a felkelő napot várja. Minél kerekebb, nem illeszkedő köveket keresek a Torony építéséhez. Nem akarom megkönnyíteni a magam dolgát. Azt akarom, hogy akaratát a Magasságos az építés történetén keresztül mutassa meg. Úgy építem a Tornyot, hogy nem törődöm táplálékommal. Tudom, hogy nem törődhetem a táplálékommal, mert ez eltérítené figyelmemet. Napkeltétől napnyugtáig építem, habarcs nélkül, kerek kövekből. Először Kövesdi csatlakozik hozzám, a Pásztor. A szárnyék mögött alszik, a Torony még nincsen kész. Táplálékunkról egy csobánkai szerelő gondoskodik ebben az időben. Egy telefontársaság alkalmazottja, munkaidő végeztével jön fel: szendvicset, kenyeret, sajtot, zöldséget hoz. „Örült vagy - mondja. - Megszállott. El fogsz pusztulni.” Idegesen tépdesi vászonzubbonya ujját. Rövid időre egy elvált nő költözik a hegyoldalba. Állítja: megnyugtatja az erdő. Ekkor merül fel, hogy meghatározzuk a férfiak, a nők, az együtt élő párok és a gyermekes családok szálláshelyét. A tábor területét határkövekkel jelöljük ki. Az ünnepek idejét a fény jelöli meg. A felkelő nap áttűz a keskeny toronyablakon: a „tű fokán”, és megmutatja a helyes imádság idejét. Mert ideje van az imának és a hallgatásnak. A toronyba harangot helyezünk. A harang pomázi embereink adománya. A harangozó napjában háromszor, napkeltekor, napnyugtakor és állódélben kongatja meg. Harangszó nyitja meg az utat lelkűnkben a fénynek. Naponta háromszor imádkozunk. A kelyhet mindig más emeli a magasba, a kenyeret mindig más töri meg. Ekkor szólal meg a harang: napkeltekor, állódélben és napnyugtakor. A reggeli szertartás során legnagyobb az áhítat, amikor a toronyablakon áttűz a kelő nap. Ima után télen is a szabadban, a tűzhely körül vesszük magunkhoz az ételt, olykor állva: a szertartáshoz hozzátartozik a toporgás, hidegben, hóban. Az imához - főként a déli s az esti imához - csatlakozhatnak kívülállók. A környékről vagy messzebbről kaptatnak fel a hegyoldalba; megesik, hogy maradnak néhány napig, van, aki tovább. Mindenki maradhat, ha helyet talál a szálláson. Négy házat emelünk a toronnyal szemközti oldalon. Betöltik a tisztást. A táj határt szab a terjeszkedésnek. Külön épül a férfiak háza, külön a nőké, külön a párok háza és a gyerekes családoké. A férfiház a legnagyobb, mert a legtöbb tagunk egyedül élő férfi. A férfiház földszinti terme étkező és könyvtár. A Elöljárók ebben a teremben döntenek közös ügyben. Még egy falat emelünk a torony mellé: azon követjük a fény puha elmozdulásait. 25
