Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11-12. szám - Végh Attila versei

Beavatás

Mindig a leghosszabb útra indulj,

úgy, ahogy Kavafisz vágyott Ithakába,

egyenes úton, tudd, a Gonosz jár,

maradj távol minden gyors érkezéstől,

hűtsd le a várakozás szívricsaját,

hadd járja át a kert árnyéka

a suttogó bodzát, félős málnaleveleket,

mert kell, hogy maradjon valami, amiről hihetnéd

hús aranyzöld zugaiban elnyugodhat az élet,

ahogy Apollón szobraiban a tiszta hír pihen,

várva, hogy idők múltán, ugyanolyan kerti fák alatt

értő sétára induljon a céltalan hallgatás,

vagy ahogy ez a vers várja: a bomló

idegekben száguldó tűz átszellemüljön,

s az olvasatlanban kígyózva tűnjön el.

Harcosok