Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - Remények és csalódások
Mednyánszky is efféle buddhista volt, Csontváry keletimádó. Sok ilyen könyvet tartottak otthon, japán fametszeteket, indiai szobrokat, ami engem teljesen megigézett... Ezeket fordításokban szerettem olvasni, és sokszor hallottam, hogy nem lehet magyarra átültetni. Ez engem bosszantott, mert fontosnak éreztem, s azt gondoltam, talán nem is azt olvasom, ami az eredetiben van. Nagy elhatározás volt részemről, hogy foglalkozom ezzel a távoli, nehéz nyelvvel. A klasszikus kínai irodalmi nyelvet tanultam, nem is tudok beszélni, ahhoz ottani közegben kellene élnem. Emlékszem, hallottam a rádióban a lengyel puccs hírét, amikor elkezdtem az eredeti szövegeket tanulmányozni. Később szereztem nyelvkönyveket, ezeket böngésztem, de hamar meguntam, mert engem az írók érdekeltek. Az örök üzenetek. Bementem a Keleti könyvtárba, és kikértem a Tao te kinget.- A Lao-ce név, ha jól tudom, öreget jelent, öreg filozófust. A könyv ósága ellenére is időszerű, mintha tegnap írták volna.- Büszke voltam, hogy megtaláltam, de azt is észrevettem, hogy más is felfedezte. Be volt jelölve ceruzával, hogy ettől eddig, így azután én is kértem egy fénymásolatot, és hazatértem a zsákmánnyal. Nézegettem, ízlelgettem, s rájöttem, hogy kezdem érteni, és azt is, miért mondják, hogy lefordíthatatlan. Nagyon furcsa, a nyugati nyelvektől különböző struktúrával van dolgom, főleg a klasszikusoknál. Ok bonyolultak, és tényleg többféleképpen lehet értelmezni. Es ami a legfontosabb, a kínai írásnak sok köze van a képzőművészethez. Gyönyörű dolgok, és én ebbe bele is vesztem. A fordításom 1990-ben jelent meg a Cserépfalvi Kiadónál, majd kétszer is kibővítettem a végén egy nagy esszével.- Részt veszel a környezetvédő mozgalmakban. Mi vitt e nagyszerű emberek közé?- Mindig szerettem a szabadban lenni. Előbb Erdélybe jártam, amíg lehetett. 1956 nyarán eljutottam Gyimesbe, és ott megvetettem a lábam, még az öreg Kós Károllyal is találkoztam, Zsögödi Nagy Imrével, ámulva hallgattam őket. A Karátson család eredetileg székelyföldi, és ez annyira él, hogy Telekfalván a falu gyümölcsösének az egyik részét még mindig Karátson-kert- nek hívják. Mellette van a Forró-kert, és mikor oda először elvetődtünk, úgy fogadtak, mint szomszédokat. Szóval a természet szeretete mindig megvolt, a feleségem vett egy csónakot, azzal eveztem, főleg egyedül, de együtt is óriási túrákat tettünk. Itt volt a Kádár-rendszer, amit nagyon utáltam, és el is voltam nyomva, megalkuvásokra pedig nem voltam hajlandó. Berendezkedtem, hogy így ki lehet bírni ezt az egész szörnyűséget. Es egyszer csak kiderült, hogy nem így van. A Dunát is elveszik! Nem lesz megállás. így azután belekerültem ebbe a mozgalomba, s lettem zöld vagy környezetvédő. A Duna-mozgalom talán ezért vált fontossá számomra. Nem volt olyan elementáris, mint 1956, de valamiképp folytatása is annak, hiszen mindkettő a teljességre vonatkozott.- Kérlek, idézd elénk az 1956-os forradalmat! Milyennek láttad reménytelen harcunkat?- Evekkel korábban tudtam, hogy itt forradalom lesz. írtam is erről verseket, és olyan lett, amilyennek elképzeltem. Voltak előzmények, mikor Kodály: Zrínyi szózatát bemutatták. Üvöltöttünk, a mesternek kellett felállni 71
