Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - Fenyvesi Félix Lajos versei
FENYVESI FÉLIX LAJOS TÖREDÉKEK AZ 1956-OS FORRADALOMRÓL Nem voltak hősök, csak egyszerű emberek. Nem értették, fegyvertelenekre miért lőnek orvul háztetőkről és utcazugokból. Elestek a kivégzett MAGYARORSZÁGÉRT. Pesti srácok, fiatalok, sugaras nevetésű lányok; nem mozdult egy se a helyéről, mindhalálig a Corvin közben, a Széna téren ősz-arany októberi napokban. Ötven éve, SZÁL GYUFÁT GYÚJTOK ÉRTÜK. Nézem: tova viszi őket az idő sodra, dalukat visszhangozza a szél. Képzelem ide mind, ezüst hajjal, öregen. ,JÓ élni” - mondják -, az új századforgásban, a búcsúzó, szép arcuk arcunkon fölragyog. AZ 1956-OS FORRADALOM FÉL ÉVSZÁZADOS EMLÉKÉRE Arany ősz, lomberdők búcsúzó fénye. Fák lobogó fáklyái a délelőttben. Mintha tegnap történtek volna október lázas és véres napjai: lánckerekek csörömpölése, sortűz, halál. Fekete-arany ősz. Tízezrek kiáltják: „rabok tovább nem leszünk!” és fölcsapódó torkolattüzek, omló falak, középen kimetszett zászlón át az égre látni: Isten néz megriadt arccal. Kopjafa-csönd 68 Gyufaláng
