Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - Sarusi Mihály: Kukkerlátás
Ide, erre a címre. Mutatja a beutalóját. A fogadóbizottság elnöke - sorhonvéd - arca megrebben, a Legfőbb Ügyészségről küldték. Melyik osztályra? Nem tudom. Nem mondták? Nem. Mi a baja? Nekem semmi. Valamiért csak ideküldték! - kezdi elveszteni a türelmét a (krumplivirágos) kapus katona, mert az ügyefogyott beutalt mögött már hangoskodni kezdenek a többiek. Nyilván. Valamije csak szokott fájni? - adja az orvosdoktort az üveg mögötti (mint látható, igen nehéz és felelősségteljes) szolgálatot ellátó magyar honvéd sortisztes a Honvédkórodában az Úr 1965. évének későtavaszán a délelőtti órákban. A szemem! Szemészet! - sóhajt a pajtás, és már útba is igazítja, merre menjen. Na hála Istennek, hogy ez is megvan. Ezen is túlesett! A szemosztály. Ott senki sem vár rá. Azazhogy: beadja a nővérkének a papírját, és már le is ülhet, várhat a sorára. Estig tán bekerülök - mereng a Károly Róbert-i légbe. De ha nem, hol fog aludni? Ha ezek nem rendezik el a dolgát. Ezt sem mondták meg neki, mi lesz, ha itt túlesik a vizsgálaton. Hova tovább? Persze, hogy persze. Csak nyugi. ’Szabad vagy’. De hogy ennyire?... Szemészet. Különösebb baja sosem volt egyik félszemével sem. Tán az egyik egy kicsikét kisebb, mint a másik; azaz a másik nagyobb. Na, ezzel nem fogja szórakoztatni őket, mert kivágják, mint Feri szokta a huszonegyet, mehet vissza a Fő utcára (honnan az előbb a Gyorskocsi utca felől engedtek szabadon). Amikor kicsi volt, szemüveget akartak neki fölírni, de édesanyja nem vitte vissza a szemészhez, mert az azt mondta, hogy különben úgyis elnövi. Az egyik szeme - a bal vagy a jobb, már nem emlékszik, lényeg, hogy csak a fél szeme - gyöngébb, mint a másik, feles vagy milyen a hibája. A pápaszem másik ablakába ablaküveg kerül, emebbe a látásjavító feles. Hagyd el, elnövi! - igazította el a dolgokat az apja. Honvéd, én nem ezekre a mesékre vagyok kíváncsi, hanem arra, mi a baja?! - kelt ki magából a szemészeti osztály szemorvosdoktor főhadnagya. Szólíthatom százados elvtársnak? Ettől egy kicsit megenyhült a pályája elején álló szakember. Ember, mi a baja, azt mondja meg nekem - és tovább vizsgálgatta szerszámaival (műszereivel) szeme tükrét, mélyét, árkát, látását, kancsulását, golyója forgását, bogarát, miegyebét a látószervének. Előbb az egyiket, aztán a másikat. Semmi. Semmi elváltozás, bármi, ami miatt jogos lenne itt tartani. Mert nyilván azért küldték, mert komoly a baja, ide, a főügyészségről. A főügyészségről küldték? - kérdi meg újra a nővérkét az orvosdoktor, kicsikét megpihenve a vizsgálat útvesztőjében. 61
