Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 10. szám - Pardi Anna: Nincs szemérem a csillagokban

illesztették, akasztották nagy suttyomban a falra, nem keresztény, spirituális ódiumban.

A Vadászvölgy apró erdészházához

nem térhet menedékként egyelőre haza.

Fájdalmas, tetszhalott gyászszalag

kígyózza, kötözi elméje burkát, hogy az embereket ne gyűlölje meg még jobban, egy fázó cinege a tüskeborokból simogatja erdei emlékeiből lágyan,

s hogy a nagy-nagy műveltség létrehozza majd az igaz demokráciákat.

Elcsitul a gázláng a rideg agglegénylakásban.

Áttér a láng Gina szépséges arcára,

Petőfi, Napóleon festett arcképei szomszédságában.

Zabolátlan, féktelen, kezelhetetlen, múlhatatlan a szerelmi vágy, amelyet Vajda most is érez, ifjú évei szemét az fogja le,

húsz, harminc év múlva, utolsó pillanatában is az éget, a nemi vágy, vonzás, taszítás élve; mert nincs szemérem a csillagokban,

az üstökösök is szeretnek, tombolnak, hullnak elégve.

55