Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 10. szám - Ablonczy László: "Engem Kruscsev mentett meg"

- Ideiglenes papírokkal szervezkedtetek az államrend ellen: hogyhogy a francia titkosszolgálat nem avatkozott közbe?- Mert ők is a katonákkal tartottak, jobboldaliak voltak.- 5 ha a fordulat nem sikerül?- Azzal is számoltam. Padláslakásunkban Mikófalvy Ferinek meghagytam, hogy dolgaimat tartsa meg, édesanyámat értesítse, én pedig azonnal Franco Spanyolországába menekültem volna. De sorsomat tekintve szerencsésen végződött, s méginkább Franciaország javára. Később, amikor De Gaulle és a hadsereg között válság lobbant, újra megkerestek. De azt mondtam: mi közöm nekem Algériához, nekünk Erdély fáj meg Délvidék és Felvidék. Semmi közöm a francia belviszályhoz. Ami a kommunistákat meggyöngíti, abban segítenem kell, de Algírban nincs keresnivalónk. Világviszonylatban néztem a politikát, a magyar érdekekkel összehangolva. Úgy véltem, hogy a szovjet világ elleni harcban De Gaulle nagy erőt jelenthet. De elmondhatom: mélységesen csalódtunk benne. Az orosz befolyásnak engedett, amelynek jele volt, hogy Franciaország az Atlanti-szövetségből kilépett, s egyre inkább a szovjet rendszerhez húzott.- Nemrégiben önéletrajzával és tévébeszélgetésével honfitársad, Marton Lajos a közfigyelem előterébe került Franciaországban. Marton részt vett a De Gaulle elleni összesküvésben is...- Ma rton szabadságharcos szervezetünknek is tagja volt, de Algír kérdésében szakítottunk, s nem mentem vele azon az úton, amely a merényletig vitte őt csalódásában és De Gaulle megvetésében. Marton dedikálta is könyvét, tartjuk a kapcsolatot, de tudja, hogy mi a véleményem. Mondtam neki: „Szerencséd van, hogy ilyen határozatlanok a franciák, mert téged falhoz kellett volna állítni.” Egyébként a merénylők csoportjában még két magyar vett részt, Sári Gyula és Varga László. Valamennyi merénylőt kiengedték 1968-ban, a vörös kupleráj idején, mert a jobboldalnak szüksége volt rájuk is a baloldal ellen. Mert akkor felfordult Franciaország. Néhányan ’56-osok bementünk vitatkozni a diákokkal, de nem lehetett, azzal elintéztek, hogy a rendőrség ügynökei vagyunk. Abban a cirkuszban De Gaulle-t csapdába ejtették, s a KGB is benne volt. I fogy honnan gyanítom? Ideiglenes tartózkodási engedélyem volt, s a vörös napokban bizonytalannak éreztem sorsomat, és bementem a prefektúrára, ahol hosszan várakoznom kellett. Kiderült, hogy egy magyar diplomata is valami engedélyre vár, mert állomáshelyére, Kubába tért volna vissza, de Párizsból nem repülhetett tovább. Jó időn át beszélgettünk, s egyszer csak bennfenteskedve elszólta magát: „Mi már jó ideje tudtuk Kubában, hogy felfordulás lesz Franciaországban”. Ugyan, honnan tudhatta? Csak úgy, hogy titkos KGB-s információhoz juthattak, de még az is valószínű, hogy ő is hírszerző volt, s megrendezte a Párizsban maradást is. Borzalom volt az a ’68-as tavasz; mondtam is Lilliane-nak, a végén még visszakerülök a gyűjtőbe!- Nag)' Imre kivégzése megrendítette a párizsi magyarságot?- Rettenetesen. 1958 június 20-ára tüntetést szerveztünk a diákszövetséggel, a szabadságharcosok és a magyar hazafiak bajtársi szervezetével. Figyelj csak! Jó hónapja már De Gaulle volt hatalmon, de lobogóinkon a szovjet28