Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 10. szám - Ablonczy László: "Engem Kruscsev mentett meg"

jebb a pincébe vihettünk le, de már csak látszat-ellátásra. Ott véreztek el, jobbára fiatalok, pedig a közeli kórházakban az orvosok megmenthették volna az életüket. A Kisfaludy utca és az Üllői út sarkán állt egy harckocsink azzal, hogy bármi jön, tüzeljen. Máig is rejtély, miért nem nyitottak tüzet. Egy szovjet T-34-es mellé állt, s megakadályozta, hogy átjussunk a Práter utcába. Ezt a szovjet harckocsit ki kellet lőni. Falábú Jancsi mint tűzparancsnok páncéltörő ágyújával és két felkelővel kitört, de harci járművét azonnal telibe találták.- A budai katlancsata emlékei kísértettek-e?- Némi tapasztalatot jelentett, mert a szovjetek hasonló harcmodort követtek. ’56-ban is az vezette őket, mint 1944-1945 telén: az ellenséges fővárost, Budapestet akarták elfoglalni. Nem a felvonuló páncélosok jelentették az igazi veszélyt, hanem az, hogy messziről és nehéztüzérséggel lőtték a Corvin közt. A aknavetők ballisztikája a felső emeletekre, a palásokra irányult, s a robbanás itt pusztított. De a nehéztüzérség lövege az alacsony háztömbökön átrepül, és lecsapódik, s így halt meg legtöbb corvinista. A páncélos gyalogosszállító járműről pedig leugráltak a rohamcsapatok, s próbálták bevenni a háztömböket. Komoly, összehangolt vezérkari irányítással a kifüstölésünkre törekedtek. Az az igazság, hogy ha a szovjetek akarták volna, már november 6-án elfoglalták volna a Corvin közt.- Mégsem így történt. Miért?- Nem tudták, hogy mekkora erővel rendelkezünk, és nem akartak túl sok veszteséget maguknak.- Abog)' Illyés írta: ötven huszár kerülgette az ozorai szőlősdombot, ennyi volt a magyarság...; s a császáriak elrettentek a hadsereg látványától...?- Olyasformán, bár nekünk körbejárni se volt módunk. Mindenestre csapatunk létszáma talányosnak mutatkozott előttük. De egyre fogyatkoztunk, mert az egybenyíló pincéken át ki lehetett jutni a Ferenc körútra.- Milyen fegyverkészlettel rendelkeztetek?- Két vagy három T-34-es harckocsival, továbbá három vagy négy páncéltörőnk volt, talán két légvédelmi ágyút, illetve páncélozott katonai járművet birtokoltunk, amelyeket jobbára a szovjetektől zsákmányoltak az első napokban, s néhányat a katonaság adott, továbbá több teherautó és személyautó volt a körletünkben. Nyomorúságos arzenál. A corvinisták jobbára géppisztollyal, puskákkal, golyószórókkal, Maxim- és Gorjukov-géppuskákkal lőttek, nyeles és tojás alakú kézigránátokat dobáltak. A könnyűfegyverek a Lámpagyárból, különböző lőszerraktárakból és a rendőrkapitányságoktól származtak, de a szovjet katonáktól is sokat szereztek. Nekem két pisztolyom volt.- Beszorítva a sarokba, reménytelen helyzetben mi márasztott?- Ismét abban hittem, hogy megérkezik a nyugat-európai segítség. Naivitásom ismétlődött, nem tudtam elképzelni, hogy magunkra hagyjanak. Teljesen félreismertem Nyugatot, félreismertük, pontosabban. Másrészt, gondold meg: nekem semmiféle hivatalos igazolványom nem volt, ha elkapnak, s felmutatom a szabadulási papírt, azonnal falhoz állítanak, és lelőnek. Mert máris fésülték a várost, igazoltattak, likvidálták azt, akit gyanúsnak véltek. A pincében is rettegtek az emberek, könyörögtek: „Ne lőjenek vissza, fiúk!” Okkal mondták, mert élve akartak maradni, az ellenállás már hiábavalónak tűnt. Egy tragikus

21