Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 10. szám - Ablonczy László: "Engem Kruscsev mentett meg"

Ferenc téren lakott, kértem, hogy oda vigyenek. Gondoltam, onnan megyek tovább elvált nővéremhez, Verához, aki négyéves kislányával éppen a tűzfészekben, a Kisfaludy közben lakott. Hatalmas öröm fogadott: édesanyám, is ott volt nagymamánál, mert behúzódott Óbudáról. Szegények boldogságát lehűtöttem; mondtam, hogy megyek harcolni a Corvin közbe. Látván leromlott állapotomat, édesanyám mindenáron marasztalt, kérlelt, menjünk óbudai otthonunkba, hogy pihenjek, s finom főztjével felerősítsen. „Nem anyuka, én a felkelőkhöz állok.” S indultam is a Corvin közbe.- Ahol ugyan rokonlátogatásra hivatkozhattál, de attól még gyanús is lehettél...!- Nem lehetett könnyen bejutni. Az árkádoknál őrizték a bejáratot, a József körút felől is fegyveres fiatalok őrsége állt, és egy páncéltörő, csövére akasztva egy tábla lógott, rajta: „Prolongálva!”, amely játékosan a moziműsorra és a szabadságharcra együtt utalt. Elővettem szabadulási papíromat. „Rab voltam, és hozzátok akarok jönni!” - mondtam. Ó, az a szeretet és tisztelet, amivel körbevettek! Egyik tag nézi az irományt, mondja a nevemet, s emlékezett az újságcikkre: „Ti szervezkedtetek?”! Kiskirály lettem! Azonnal felvittek a parancsnoksági épületbe, hogy bemutassanak Pongrácz Gergelynek. A magasföldszinten volt az irodája Gergelynek, aki első pillanatban már nagyon szimpatikus benyomást keltett, éreztem, van szíve, nyílt tekintetű. Kezet fogtunk, elmondtam sorsomat, s ő már feladatot adott: „Ha közénk jössz, mindjárt lesz munkád. Az ávéhásokat ismered. A központban és a Práter utcai iskolában vannak őrizetben, hallgasd ki őket!” A Corvin moziban lett volna szállásom, ahol bődületes zsúfoltságban aludtak a forradalmárok, hiszen mintegy kétezren tartózkodtak ebben a harci fészekben. Mondtam, hogy én megyek Verához, akit többen ismertek, mert az előző napokban a Molotov-koktélok dugaszolásában segédkezett. így következett az első szabad éjszakám: normális ágyban feküdni! - hát bizony a forgatagos nap emlékével nehezen aludtam el, és keveset pihentem.- Szerepet váltottál: a kihallgatott kihallgatóvá lett...- Másnap reggel kezdtem kihallgatni az ávósokat. Azt kértem az őröktől, hogy legyenek emberségesek, normálist kosztot adjanak, s rettenetes emlékeim nyomán kértem, ha vécére óhajtanak menni, azonnal kísérjék ki őket. Karhatalmisták voltak, a belügy bedobta őket. Egyetlen operatív tisztet sem találtam köztük, mert az igazi, félelmetes társaság az operatív állomány volt. Azok annyi igazolvánnyal, névvel rendelkeztek, amennyivel csak akartak. Megnéztem a papírokat, munkahelyüket, beszélgettem velük, de igazi veszélyes alak nem volt közöttük. Azok a Fő utcai központot uralták. A Corvin közi társaság azért letartóztatásban maradt, mert így biztonságosnak látszott az életük, az utcán bárki elkiáltja magát, a tömegindulat elszabadul, és azonmód végük. Azt mondtam, majd a bíróság ítélkezzen felőlük. November másodikén délelőtt a Práter utcai iskolában feladatomat el is végeztem; harci csönd honolt, így délután mesedélután következett; én akkor értesültem a forradalom kezdetéről, valaki a rádiónál történt eseményekről számolt be részletesen, mert maga is ott volt, engem a kihallgatásokról s a gyűjtőbeli életünkről faggattak. Nagyszerű emberekkel ismerkedtem meg; Falábújancsival például, aki a tüzérség egyik vezetője volt. Nyakában géppuskával a kis Szabó Laci hűséges

19