Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 9. szám - Ervin Birnmeyer: Kodolányi László: Szoborcsoport

túljutva az út végét egy ún. „céltárgy”, az utolsó szobor jelöli meg, mely kisebb a két kapunál. Ez a műtárgy azonnal egy kultuszt sejtető, jelszerben a misztikusra utal. És itt utunk végén - akárcsak tekintetünkkel jártuk be az utat, vagy végig is sétáltunk azon - célba értünk.

Az egész műtárgyegyüttes nem csak szigorúan szimmetrikus, de egyúttal jobb felé rendeződik. Ez a szigorú rend semmiképpen sem magától értetődő, mivel az egyes szobrok önmagukban könnyedén bármerre fordíthatók. A kelet-nyugati iránynak ez a rendje: Bejárati kapu - Jelölt út - Kijárati kapu - Célalakzat gazdag jelentéshordozó, mely jelentést szó szerint, lépésről lépésre vagy pillantásról pillantásra megközelíthetünk. Ezen az úton azonban természetesen az egyes szobrok alakja is feltűnő. Szobroknak nevezem annak ellenére, hogy szigorú értelemben nem mondható szobrászmunkának, ahogy a kőfaragás vagy a mintázás az. A modern művészetben a „szobor” fogalomnak mindenféle háromdimenziós tárgy megfelelhet.

Az egymást követő alakzatok nevezhetők „stációknak” is. Kodolányi műveinek karaktere ezeken az állomásokon (vagy alakzatokon) keresztül értelmezhető. Hogy néz ki egy „stáció”? Ez egy olyan műtárgy, melyet az ócskavastelep talált, többnyire elkoptatott, megrongálódott tárgyaiból montíroznak eggyé. Mindazonáltal Kodolányi tudatosan válogatja ki az egyes

94