Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 9. szám - Révész József: Az "ördöngös mesterség"

kapnak, valamint minden hónap utolsó szombatján gyűlést tartanak, elhatározták, hogy a klub 10 taggal belép a Magyar Kerékpáros Szövetségbe. Jelentős esemény volt, hogy kilenc új tag kérte felvételét, amit a közgyűlés azonnal meg is szavazott. A vezetőség a taglétszám bővítése érdekében java­solta kültagok, illetve hölgyek beszervezését is. A Froderer Jenő hozta új lendület megérződött a városban is. A korabeli újságok szerint soha annyi kerékpáros nem volt még Kőszeg utcáin, mint ek­kor. Virágzó túraélet folyt, és az első női kerékpárosok is ekkor csatlakoztak a klubhoz. A nyári vigasságok fedezték a kiadásokat, és ismét voltak olyanok, akik hosszú kerékpártúrákra vállalkoztak. Jánosa Lajos és Kárpáti Sándor két hét alatt végigtekerték a Kőszeg-Salzburg-München-Insbruck-Verona-Ve- lence-Trieszt-Zágráb-Körmend-Szombathely-Kőszeg útvonalat. A követ­kező évben az MKSZ közgyűlése Patonay Sándornak az 1898-as összesített túráit (7168 km) országos negyedik helyezettként ezüstéremmel jutalmazta. Mindezen eredmények ellenére a klub - immár sokadszor - ismét a felosz­lás szélére került. A január 26-ára meghirdetett közgyűlés a tagok érdektelen­sége miatt határozatképtelen volt. A kevés résztvevőt elsősorban a KBC anya­gi helyzetéről szóló beszámoló érdekelte, amiből kiderült, hogy a klubnak csupán 193 forintnyi vagyona van. Azt nem lehet tudni, mi állhatott az érdek­telenség hátterében, hiszen egy szép múlttal rendelkező és eddig mindig feltá­madni képes klubot hagytak cserben tagjai. Tény, hogy ezt követően a klub legfontosabb ténykedése kimerült egy saját kezelésű kocsolyapálya és egy kor- csolya-klub létrehozásában, de emellett felvetődött egy atlétikai klub megala­kítása, ahol a tagok a kerékpározás mellett a vívást és a tornát is gyakorolhat­ták volna. Mindezek a próbálkozások azt jelzik, hogy a kerékpározás mint sport már nem volt divatos. Ugyanebben az időszakban a sokkal fejlettebb és pezsgőbb kerékpáros élettel rendelkező szombathelyi klubok is a fennmaradásért küz­döttek, és ennek érdekében egy nagy egyesületben tömörültek, ahol a mai szakosztályok mintájára működtek tovább. Bizonyára az sem segítette a sport­ág fejlődését, hogy 1899-ben kormányrendelet született, mely szerint minden kerékpár után évente öt forint adót kell fizetni. A kerékpár egyre inkább a mindennapok részévé vált, a kerékpárversenyek pedig már nem voltak olyan érdekesek. Azok, akik addig a kerékpározásnak hódoltak, új sportágak felé for­dultak, ekkor kezdett hódítani többek között a labdarúgás, a tenisz és az úszás. Ráadásul egy olyan kis klubban, mint a kőszegi, a két-három meghatározó ember aktivitásának csökkenése jelentősen érződött az egész klub munkáján. Még egy oka lehet a megszűnésnek, hogy Kőszegen a turisztika nagy népszerűségével a bicikliklub nem tudta felvenni a versenyt. A felsoroltak közül, azt hiszem az volt a legfontosabb, hogy a kerékpár sporteszközből mindennapi használati tárggyá vált. Szombathelyen, 1904-ben a VSE vezetősége határozatilag mondta ki, hogy az egykor oly magas szinten álló kerékpársport érdekében többé semmiféle áldozatot nem hoz, s a kerék­páros versenypályát többé nem gondoztatja. Az indoklás szerint: „A kerékpár ekkor már úgyis rendes közlekedési eszköz lévén, ezen versenyek iránt a közönség érdeklődése is teljesen megszűnt. ” 92

Next

/
Thumbnails
Contents