Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 9. szám - Söptei Imre: Határmenti hetilap (Kőszeg és Vidéke, 1881-1939)

utolsó sorban, pedig a helyi hirdetések: Thordsen Henrik órás, Dreisziger Ferenc szabó, Ecker Károly vaskereskedő, Schneller Lajos fűszeres, Kotzor Samu bádogos („Továbbá készít jutányosakban mint bárhol egészen líj szerkezetű szagtalan, elzárható, úgynevezett angol árnyékszékeket melyekre külön figyelmezteti a n. é. közönséget, miután ezek igen czélszerűek és egészségi szempontból is ajánlhatók”) és Frankenberger Károly cipész biztosított kiegészítő bevételt az előfizetések mellé.

Volt egy jellegzetesen erre a korra jellemző közlési lehetőség, a „Nyílt tér”, ahol bárki közölhette véleményét bármiről és bárkiről. Azonban e sajátságos kis Hyde Parkban leírtaktól a szerkesztőség eleve elhatárolta magát, a következményekért a közlőnek kellett vállalnia a felelősséget. „E rovatban foglalt közleményekén a szerkesztőség felelősséget nem vállal. ”

Az új lap kezdeti sikereiről vagy sikertelenségéről, példányszámáról, előfizetőiről nem rendelkezünk adatokkal. Kőszegi Józsefnek a lap születésének 50. évfordulója alkalmából adott interjújában említett Anzeiger-idézetet - „Értesülésünk szerint magyar hetilap indul meg városunkban, s mint mondják, már van is egy előfizetője'''' - természetesen nem lehet komolyan venni. Az a tény azonban, hogy a következő évben Leitner Nándor az Anzeigerh.cz hasonló nevű német nyelvű lapot indított, Günser Zeitung címen, még ha megnevezetten ugyanazon célokkal is, mint a Kőszeg és Vidékét, „Tiszta valódi magyar érzelmeket és magyar hazafiságot beoltani, ápolni s így a kifelé való gravitálásnak útját szegni”, azt mutatja, hogy az üzleti tervek, enyhén szólva sem teljesültek. A kiadó itt külön szerkesztőt nem foglalkoztatott, annak feladatát maga látta el, és ez a lap fennállása során végig így is maradt. Persze nem volt nehéz dolga, mert a lap szinte egy az egyben a Kőszeg és Vidéke fordítása volt.

Az 1882-es év amúgy is a változások éve volt. Fügh Károly színpadiasán lemondott posztjáról, de támogatói visszatérítették, amely mozgalomban a magyar hetilap agitációja is jelentős szerepet játszott. Az év elején a betegeskedő szerkesztőt iskolai kartársa, Wittinger Antal helyettesítette, Leitner pedig nyomdáját bérletbe adta saját konkurense fiának, ifj. Feigl Frigyesnek.

1883-ban Ribiczey lemondott, ezért Leitner kénytelen volt átvenni a Kőszeg és Vidéke szerkesztését is, bár ez csak névleges volt. 1885-ben beteges állapota miatt végleg felhagyott az újsággal, de még könyvesboltjával is. A boltot, a nyomdát és a két lapot az addigi nyomdabérlő és Zeitinger József üzletvezető vette át, akik egy ideig együtt szerepeltek a címlapon tulajdonosként és kiadóként, de szerkesztőként csak az addig is közreműködő Zeitinger Józsefet tüntették fel.

Zeitinger, valójában Tyroler, később Kőszegi József egyik legfontosabb

79