Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 9. szám - Söptei Imre: Határmenti hetilap (Kőszeg és Vidéke, 1881-1939)

ALAPÍTÁS - ALAPÍTÓK - MŰKÖDÉS - MŰKÖDTETŐK

Mielőtt azonban az alapítás körülményeire térnénk, lássuk milyen volt a nyugati határszél eme kisvárosa, illetve miért is lehetett fontos itt egy másik, egy magyar nyelvű lap kiadása.

Kőszeg szabad királyi város számára a Dunántúli Kerületi Tábla megszüntetése azzal járt, hogy szellemi elitje távozott. A hagyományosan konzervatív, a határ közelsége, valamint a helyi lakosság túlnyomó többségű német anyanyelvű lakossága okán király, sőt császárhű Kőszeg - utóbbiért kapott is Szombathelyről eleget - ezzel elvesztette értelmiségének azt a mintegy másfél száz éven keresztül jelenlevő, magasan képzett jogi végzettségű, túlnyomóan magyar anyanyelvű és érzelmű rétegét, akik érdeklődésük révén leginkább fogékonyak voltak újdonságokra, kapcsolataik okán pedig leghamarabb juthattak azok birtokába.

A véglegesen 1869-ben megszüntetett Tábla több tisztviselője helyben telepedett le, illetve többen még a korábbi szellemi pezsgés hatása alatt felnőve vitték, fejlesztették tovább az egyesületeket, intézményeket. Ezeken keresztül folytatódott lassan tovább Kőszeg magyarosodása, ami az országos és megyei közhangulat hatására egyik fő célja lett a várost vezető értelmiségnek a XIX. század végén.

A népszámlálások eredményei elszomorítóak lehettek ezen emberek számára. Az 1880-as felmérés szerint 5460-an (78%) vallották magukat német, 1505-en (22%) magyar anyanyelvűnek. Árnyaltabb a kép, ha az általában használt nyelvet vizsgáljuk, tehát azt, hogy tudtak-e és egyáltalán megszólaltak-e olyan módon. Magyarul egyáltalán nem beszélt 54%, általában használta a magyart 46%, németül tudott és rendszeresen használta is 92%. Talán éppen ezek az 1881-ben közzétett adatok sarkallták újabb lépésre a magyarosodás kőszegi híveit.

Nehéz kimutatni, hogy ebben az időben milyen arányban képviseltették magukat a két nemzetiség képviselői a város vezetésében. Fügh Károly polgár- mester, egy régen Kőszegen élő, német eredetű, nemesített családban született, aki nagy híve volt a magyar nemzeti liberalizmusnak. Pályafutását 1863- ban kinevezett városi aljegyzőként kezdte, a kiegyezés után főszolgabíróvá választották. 1878-ban a kőszegi polgármesteri poszt elnyeréséért országgyűlési mandátumát szakította félbe. Több mint tíz éves polgármesteri tevékenysége alapján, a városért egyik legtöbbet tevő vezetőnek mondható, aki az objektív okok miatti nehéz gazdasági helyzetben is előrevitte a város ügyét. Az ő szervezőkészségének köszönhette a város a Szombathellyel összekötő vasutat, azok között volt, akik felismerték és felhívták a figyelmet a Kőszegi-hegység szépségére, természeti erőforrásaira. Visszaemlékezések szerint ő volt az, aki felvetette egy magyar nyelven írt sajtótermék kőszegi meghonosításának ötletét.

Ehhez mindenekelőtt nyomdára volt szükség. Ebből kettő is működött a városban, de az egyik a Günser Anzeigeré volt, a másik, a régi Bertalanffy-féle pedig alig-alig működött már, ráadásul mindkettő elavultnak számított. Azt nem tudjuk, hogy az újság eszméje hozta az új gyorssajtót a városba, vagy Leitner Ferdinánd könyvkötő, könyvkereskedő akarta nyomdai szolgáltatásokkal bővíteni üzletkörét. Más visszaemlékezés szerint segédje, Zeitinger József ösztönzésére indították a lapot, szerezték be a két kézi hajtású gyors77