Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Fűzfa Balázs: Kőszeg és az Iskola a határon
kinézve nemcsak át lehet látni, fölül lehet emelkedni mindenféle határokon, hanem mindenekelőtt vissza lehet vágyni az anyaöl melegébe, oda, ahol még „minden megvolt” - onnan, onnan talán még Budáig is el lehet látni... „1978-ban Ottlik azt tervezte, hogy Kőszegre költözik” - írja monográfiája zárszavában Szegedy-Maszák Mihály. Az Iskola a határon - két évtized utáni - sikere megváltoztatta szerzője életét. A regény igen erősen „hatni készült” a valóságra... Csak felesége halála és kezdődő saját betegsége akadályozta meg az írót terve végrehajtásában.2 Lehet, hogy ha Ottlik Géza tényleg odaköltözhetett volna szeretett városába - ama „valóságába immár újra visszatérve, ahol „a létezésünk alján” lévő „nagyon mély lerakódás”-ok keletkeztek egykor, amelyek aztán mindörökké ott súlyosodnak bennünk („a második vagy legfeljebb harmadik réteg lehet alulról számítva’”1) - hozzáépített volna, végső lakhelyül magának, egy „igazi” tornyocskát az Iskola robusztus épületéhez? Jegyzetek I BAHTYIN, M. M., A tér és az időn regényben = B., M. M., A szó esztétikája, Bp., Gondolat, 1976, 257- 258. : Uő, Uo., 257. : Uő, Uo. (Bahtyin kiemelése, melyet a magyar fordítás félkövér szedése helyett itt kurzívval hozunk.) 4 A Beszterce ostromáról írja HAJDÚ Péter a BAHTYIN által is elemzett várkastély-kronotoposszal kapcsolatban, de mintha az Iskoláról is mondaná: „Logikus, hogy ilyen statikus kronotoposz létrejöttéhez az adott hely izoláltsága és a szereplők helyváltoztatásának korlátozása alapvetően hozzátartozik” (HAJDÚ Péter, Két kronotoposz találkozik az úton... Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma = Az elbeszélés módozatai. szerk. JÓZAN Ildikó, KULCSÁR SZABÓ Ernő, SZEGEDY-A1ASZÁK Mihály, Bp., Osiris, 2003, 244). ' Vö.: „Ottlik a valóság kétarcúságát, létezésünk paradoxonos természetét tudomásul veszi. Mindenesetre az Iskola a határon és végső soron Ottlik egész életműve erről is szól: hogy bármi valóság csak szemlélőjével együtt mutatkozik meg, lét és világ e furcsa viszonyáról, hogy hiú törekvés volna megragadni különlétíiket, egyikről a másik nélkül mit sem tudhatunk” (KIS PINTÉR Imre, Lenni, de látni is a létezést, Jelenkor, 1982/5, 398-406; idézet: 404). 6 KULCSÁR SZABÓ Ernő, A másság mint jelenlét = K. SZ. E., Beszédmód és horizont. Bp., Argumentum, 1996, 255. (Eredetilag Esterházy Péter posztmodernségéről szól az idézet, ám elemeiben-lényegében már Ottlikra is igaz a kijelentés - F. B.) O. S., A Továbbélőkró'/ a Budáig. Ottlik regényszemléletének változásai, Irodalomtörténet, 2001/1, 115-126; idézet: 118. * WELLEK, R.; WARREN, A., Az irodalom elmélete. Bp., Gondolat, 1972, 330. |; O. G., Hosszú beszélgetés Hornyik Miklóssal = Próza, Bp., Magvető, 1980, 246-279; idézet: 267-268. 10 Vö. Angelus SILESIUS szavaival: „Az észlelés a végtelen fogalmát nem ismeri. [...] Ebben a térben nem áll fenn a helyek és irányok szigorú egyneműsége, hanem éppenséggel minden egyes helynek megvan a maga sajátos jellege és sajátos értéke. A látási és tapintási tér megegyezik abban, hogy az euklideszi geometria metrikus terével ellentétben, mindkettő »anizotrop« és »inhomogén«” (idézi: T HÓM KA Beáta, Térlátás, belső táj. tartam, A századvég szellemi körképe, szerk. SÁNDOR Iván és mtsai, Jelenkor, Pécs, 1995, 299-330; idézet: 313). II Kazinczy 1828-ban írta a Fogságom naplóját. (69 éves korában, „»szálló papírszeletekről« és emlékezetből”), de a mű csak 1931-ben [!] jelent meg (forrás: KAZINCZY Ferenc, Versek, műfordítá63
