Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Annales Ginsienses (1938-1951)
Annales Ginsienses (1938-1951) RÉSZLETEK DR. SZÉKELY LÁSZLÓ KŐSZEGI APÁTPLÉBÁNOS NAPLÓJÁBÓL 1938 Rábakovácsiban lettem plébános 1937. július 1-ével. Boldogan kezdtem berendezkedni, de őszintén szólva megdobbant a szívem, amikor meghallottam, hogy Kőszeg városplébánosa, Kincs István prelátus nyugalomba vonult, s a hely utódjára vár. Talán december elején állított be hozzám egy öttagú társaság Varga Bálint vezetésével, s arra kért föl, hogy pályázzam meg a kőszegi plébániát, ők mellettem lesznek. Miután kis tétovázás után igent mondtam, már népesebb és hivatalos küldöttség keresett föl vitéz Nagy Miklós polgármester vezetésével. Nemsokára ő, Waldmajer Károly, igen tisztes öregúr, Müller Ferenc, Stipkovics István, Varga Bálint, stb. jöttek azzal a hírrel, hogy Kőszeg város képviselőtestülete megválasztott. 22 szavazatot kaptam, az akkori káplánnak, a népszerű, ügyes, jókedvű Szombatit József 12 szavazatával szemben. Kincs István is Szombatit mellett volt, s habár lábai - „alattvalói”, mint ő mondta tréfásan - már kezdték felmondani a szolgálatot, házalt pár helyen az érdekében, s jámbor katolikusok is úgy vélték, hogy illik plébánosuk szavát megfogadni. Kincs féltette az akkor megingó hitelszövetkezetének sorsát, s azt remélte, hogy megértő, kedvelt káplánjára ebben a dologban jobban számíthat (talán érdemes itt megemlíteni azt is, hogy a legegyszerűbb németajkú hívek bizonyára Bauer Mundira szavaztak volna, ha életben marad. Ez a szerfölött szerény képességű, de jólelkű és nagyon népszerű káplán talán fél éve döbbentette meg egészen váratlan halálával a híveket. Vasárnap még prédikált, pénteken már halott volt. Egy ártatlannak látszó kelés az orra táján szepszisbe ment át. „Úgy még nem láttam papot körülszeretve” - mondta róla Dr. Vastagh rendőrkapitány.) Szombath is kedvelt volt talán mindenki előtt, de a komolyabbak bohémnak tartották, s nekem érdemtelenül nagyobb volt a hírem az egyházmegye területén. (Talán épp azért, mert a Vasvár?negye című napilapban meghurcoltak a Faludi Ferenc Irodalmi Társaságban betöltött elnöki működésem miatt.) [...] 1940. május 2. Németajkú híveim állítottak be hozzám, mintegy 10 tagból állt a deputáció. Nehezményezték, hogy a májusi ájtatosságok az ősi szokástól eltérőleg idén magyar nyelven mennek. A vasárnapi litániák nyelve ugyanis eddig hónapok szerint váltakozott. Októberben a rózsafüzér ájtatosságok magyarul mentek. Ezt akkor nem szerették a németek. Én belementem, hogy bár a szeptember hó is a németeké volt, most az október is legyen az övék. Örömmel fogadták ezt el, s nem gondoltak arra, hogy ha aztán így folytatódik a váltakozás, ezentúl a magyar nyelv használata májusra esik. Most azonban lármáztak, követelőztek, s 45
