Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 9. szám - Székely László versei

Olajfák alatt

Csitt, mesélnek most az ezüst olajfák. Mámor árad szét a csodásberekben,

Es a lombok közt sokezer szelíd húrt Penget a béke.

Zengi a porszem csodaballadáját,

Melyhez a mélyben lehat a gyökérszál,

S hívja kis rejtek-folyosókon által Szárba, sziromba.

S lesz a porszemből szirom és virágpor, Illat a légben, gyönyör a szívekben,

Vagy gyümölcs, melynek leve lángot ápol, S fénylik az éjben.

Csöpp olasz kunyhók pici pisla mécse, Néma dómok szent örökégő lángja,

Etel, orvosság, betegek kenőcse, ír a sebekben.

Vagy ha szent áldás kiemelte őt a Földi sorsokból: a kegyelmek árja Rajt szivárg által, üde gyógyerővel Bús betegekbe.

O remélj porszem, meredek merészet. Istenölből jött, odaível újra Sorsod és pályád. Kicsi porszem, örvendj, S higgy a gyökérnek.

Mámoros illat. Levelek susogtak.

Szent csodálattal remegett az erdő.

Mert csodát látott: elemek csapáját, Porszemek útját.

Égi körforgás özönében álltam. Egybefolyt a föld s a szívem zenéje: Engem is szívj föl csúnya sár sorából,

Égi gyökérszál!

(1932)

39