Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Bakos Ferenc: Szindbád - Olvasó
nekiveselkedett. - A végén... még... lekésem a gépem! („Végül is, a legnagyobb hiba, amit elkövettél, hogy felhoztad Kereskedneki származását” - nyugtatta meg tegnap este a nő, öltögetés közben. Kezdett íze lenni a whiskynek. „Ez neki nagyon kényes pontja.” És neked? - kérdezte magában. — Te vajon zsidó vagy-e? A lipótvárosi zsidó nó'k élnek-halnak a felláci- óért, emlékezett egy, a Krúdy stílusát utánzó „mai” történetre. A whisky regényes tájakra kalandozott benne, és már-már megkérdezte a varrást éppen befejező nőtől: ismeri-e Krisnát, a kék-bőrű fuvolást?)- Zsuzsa, te zsidó vagy? - kérdezte most rekedten, már az ágyon fekve, majd a nő értetlen tekintetére válaszul tagoltan mondta: - Szeretném, ha lipótvárosi buja zsidónő lennél a század elejéről...- Na tessék! - látott fel a nő tettetett dühösködéssel. Egy mozdulattal lecsúsztatta a jól ismert hajtókájú nadrágot, majd - hajókémény fektetés-állítás a híd alatt - a meggyötört fehér cérnaalsót is. - Az ember lánya itt kiteszi a lelkét, és akkor még... hmmm... O, de jó vagy!, tört föl belőle hullámokban a hála, és hangosan ki is mondta: — O, de jó vagy hozzám! Később megszólította magát, két nap óta, mióta inni kezdett, most először, magára maradva a szobában:- Hajós barátom! Vajmi messzire kerültél Lyrától, szerelemtől! Világos reggel lett, visszavonhatatlanul. ÉLETE ESŐ Végül is köt nyakkendőt... Miközben emlékezik: a János vitéz előadása utáni napokban az a hír járta, hogy Iluska - a hűtlen Ceglédi Klári - moziba jár ayiyolcadikos címszereplővel, aki fehér ingéhez már nyakkendőt is visel. O, a hatodikos névtelen huszár, Taljiánországból Frankhonba menet, megbocsáthatatlan árulásnak érezte ezt, mert elképzelhetetlennek tartotta, hogy a lány — akivel hűségesen együtt járták az első négy osztályt Kaci bácsinál, és aki most, fehér magas-sarkújában, a mozi előtti sárba taposta kettejük szerelmét - ne sejtette volna, mit vált ki őbenne a hír, és már csak nevének említése is: Ceglédi Klári! Ez a viszonzatlan szerelem aztán - az önképzőköri próbák, vigasztalan, magányos matinék során át - kitartott benne, egészen a Kőszívű emberfiaiig. Baradlay Ödönként első hosszúnadrágos sötétkék öltönyében ment az Árvaház utca ködös estjében azzal a várakozásteli érzéssel, hogy - a tegnapi főpróba repríze- ként — nemsokára ismét magához ölelheti Ceglédi Klárit, Baradlay Odönnét. Elhatározta, hogy érzelmeiben visszafogott, majdhogynem hűvös lesz, méltó ellenpontként hitvese rajongó szeretetének. A fináléban aztán két oldalról karolhatta gyámolítón feleségét és anyját, Rácz Marit, s miközben ama felemelő pár mondatos monológját mondta, keze az előadás hevében özvegy Barad- layné - Rácz Mari - anyás fejlettségű keblére tévedt, s a nyolcadik bé egyöntetűen irigykedő véleménye szerint rendesen ott is időzött... 69
