Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Prágai Tamás: Az átváltozás (3. rész)

-Jó, nem rakodok - mondom a legnagyobb nyugalommal.

Túlságosan őszinte vagyok: kiváltképp ezzel szolgáltatom ki magam. Azelőtt sokat járkáltak meztelenül a lakásban. István sportot űzött ebből, versenysportot. Sárga pongyoláját a hosszú hajú is inkább a hideg miatt vette fel. így jöttek elő a hálószobának használt helyiségből, és meztelenül ültek reggelihez. Eleget láttam. De azóta?

Ágnes nem mutatkozik előttem meztelenül.

Egy időben bántam. Érdekelt volna. Elmulasztottam valamit: nem vettem szemügyre kellő alapossággal a testét, nem tudtam a sajátommal összehasonlítani. A ruha alatt is figyeltem, tapintatlanul és alattomosan. Nem hord melltartót. Testre simuló pólót és miniszoknyát: igen. Másként épül fel a teste; hogy mást ne mondjak, a csípő és a két cici. De mi van neki elöl? Bántott nagyon. Ezt a titkot feltörni óhajtottam.

Egy délután - talán a harmadik vagy a negyedik napon, Lakat még nem ért még haza a szakkörből (ennek nem tulajdonítottam jelentőséget) - megkértem Ágnest, hogy vetkőzzön le. — Minek? — Nem tudtam megnézni a tested — jelentettem ki. - Kíváncsi vagy a puncimra? - Igen.

Lelohasztott.- Ha nem lettél volna csótány, most pofán vernélek.

Tudod, a csótány is kefél, de különösebb feneket nem kerít ennek. - Ezek szerint, ha meg akarlak nézni meztelenül, meg kell fűzzelek? - kérdeztem. Vihogott, azt mondta, ilyesmiről van szó. Tetszhetett neki is a helyzet, mi tagadás; gondolom csak, hogy igen. De ódzkodott is:- Ne bosszants fel, Kornél, rosszabb vagy, mint egy kamasz.

Ebben a zavarban ültünk, amikor István hazaért. Rákérdezett, mi az már megint. A zavar üvegfala összetört.- Ez hülye. Légy szíves, magyarázd meg neki, hogy mi az a szex, legyintett lekezelően - mondta Ágnes, tesz vallomást Kornél a volt KISZ irodában a mind elnyúltabb ábrázatú programfelelősnek. Alig engedi, hogy szóhoz jusson. - A pulóveres végre kitölti az „áhított beutalót”, az űrlapot - és leléphet a Paulay Ede utcából!

Sejthetné, de nem sejti: a szálak már a mi kezünkben vannak. Tábori körülmények közt akarjuk figyelni Pestit; továbbképzését ezért hagyattuk jóvá. Pulóveres emberünk kérdésére: „De tényleg felvételizel bölcsészkarra? Megígéred, hogy felvételizel?!” - már határozottan és egyenesen felel, megígéri, igen, és lazán zsebre vágja két bumfordi öklét. - Igen — ismétli meg. Élvezzük öntelt, csaknem pökhendi hangját.

Bizonyára megbeszélték a jelenetet egymás közt utóbb, ám maradhatott szálkányi gyanakvás Istvánban. Ügyelni próbált, hogy „ezek után” ne hagyja Ágnessel kettesben Kornélt; őt viszont mind jobban zavarta a tetőtéri „kommuna” fülledt érzelmi élete.

Esténként végig kellett hallgatnia, hogyan szeretkeznek. Hiába húzták be a

146