Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Bakos Ferenc: Szindbád - Olvasó
tó] és a szertartásos, kissé merev bemutatkozás után - a lány neve: Lyra! - máris ott tipegett karjának öblös kosarában a zene hullámzására. „O, te drága, ismeretlen Lyra, az elektromos sirályhangokban csak nekem világító!” Már túljutott első meglepetésén: a lány vadonatúj farmernadrágján, amit máskor roszszallással fogadott volna - a lyányon rékli legyen a tánchoz! -, ám most, a sprőd anyagtól távolságot tartva, Lyrával néhány deákos-angol szót váltva, belecsodálkozhatott a gyönyörű pofiiba. Az első visszakísérésnél - még nem tudta: egyben az utolsónál - a feltehetően alabástrom, körte-is-alma-is fenéken kibetűzte: Lee. Lee kisasszony aztán, a következő számnál, egy valamivel kopottabb, nyegle Levy Straus-hoz simult a sirályvijjogásban, kínzó vereségérzetet keltve benne. Ellenállt a biztatón, kárörvendve, érdektelenül odakínált gombaszószoknak, kis alpakka-lábaskákban, és újabb bátorító kortyot magához véve arra vetemedett, hogy kimenjen utánanézni a „két farmerosnak”. Ott tárgyaltak a ködben, möszjő Levy Straus, úgy tűnt, folyékony franciával. „Ez is épp ide tudott jönni, az Ural lábához, hogy Lee-je, tegnapi ajándéka, rövid úton a lány kőszív-meséjébe találjon!” Most bánta csak, hogy nem hozott az útra farmert, eladásra: felcsalhatta volna szállodaszobájába Lyrát - a Lírát magát! -, és mit bánta volna, hogy az ilyen hideg szépségek önzőek, szeretkezésük fabatkát-érő, csak láthatta volna, csak a közelében lehetett volna lírának, szerelemnek! Gondolatcsapongásai árján túl közel navigált hozzájuk, és csaknem a fickóba botlott, aki már méregette. „Lám, lám, a líra keletről nyugatra vándorol!” - írta bele csődörfújtató párákkal a ködbe, és elhárító mozdulatokkal visszavonult. „A haiku is Japánból Kaliforniába. Dragonfly. Sárkánylégy, azaz szitakötő.— filoszkodott magában vigasztalásul.)- Az önkínzásnak is vannak határai - mondta most fátyolos kedvességgel a hangjában a nő. Az egész úgy zajlott ott lenn, ahogy a nagy könyvben meg van írva, azzal a különbséggel, hogy a fokozatok közti engedélykérések a nő részéről, és az ő bátorító beleegyezései - az idő rövidsége miatt- egy füst alatt elintéződtek. A nő körkörös mozgásba kezdett szájával - kezét a nő feje búbjára téve érzékelte a kis körök bölcsességét -, és ott belül a száj melegében a nyelv is körözött, s micsoda felfedezés!, a szájjal ellentétes forgásiránnyal. „Van vajon hét szláv nyelv?”- Te hét nyelven beszélő! - adta meg mégis a biztatást. (A tolmácsnőve], ezzel a „keményfarú asszonnyal”, a Lyra feletti csalódás éjszakáján tegeződött össze, bár a nő már azt megelőzően, a napok múlásával valahogy észrevétlenül kiválasztódott hozzá. Fura dolog ez: ha akarta, minden társaságban akadt egy nő, aki felemelkedett kalandjához, mert ő azért nem hajolt le banalitásukhoz. Futólag tértek be kettesben a szobájába, ama tornádós- viharos éjszakán, egy grillcsirke felkutatására; ő még dölyfös volt a csalódástól, és bambán ment el - a kemény húsú - dolgok mellett, vesztére. Mert visszatértek Figyelnekiék társalgónak kinevezett szobájába, ahol a két kereskedelmi nő oldalán az újabb férfias vodkák, sörök, harapnivalók mellett - a csibéből a cafatkákat tépő női kezekből részesült - oly jóleső magánosságban lehetett az éjfél utáni időt múlatni. Figyelneki bevette a fürdőszobát hányni, ő meg, azzal a büszke érzéssel, hogy neki meg se kottyant, frankón, hazakísérte a hölgyeket Kereskednekivel a folyosó mélyén lévő ajtóig. Ami azt illeti, Kereskedneki, az 66
