Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Alexa Károly: Könyvről könyvre - Zsidó könyvszemle, Függelék
hető és „aktualizálható-e” pl. a mítoszok másfajta nyelvével stb., stb. - erről lehet és kell vitatkozni, de az ebbe a költó' vonulatba tartozók teljesítményét semmi nem indokolja, hogy kiiktassuk az ú.n. „irodalmi kánonból”.) Már csak azért sem, mert... 2. ...ha a politikai költészet... ...szereplehetőségeit próbáljuk ma átgondolni, meg kell kockáztatnunk azt a kettős állítást, hogy egyrészt: semmiféle teória és semmiféle történelmi fejlemény nem indokolja ennek a lírafajtának a megszűnését, másrészt: a politikai költészet legjobb darabjai annak a népi-nemzeti elkötelezettségnek a továbbélését bizonyítják, amelyet a teljes magyar líratörténet hitelesít. Hogy a szívünknek Lukács Györgynél kedvesebb elméletírót idézzünk, álljon itt Arany László pár bevezető mondata, akadémiai székfoglaló beszédéből (A magyar politikai költészetről, 1873.): „Szándékom vázlatosan föltüntetni: mily pontokon érintkezett hazai költészetünk a nemzet politikai történelmével, miben hatottak eszméik egymásra, s miként fejlődtek e hatás alatt költőink. De a föladattal egyszerre előttem áll a magyar költészetnek csaknem egész története, mert ebben a hazafiság eszméje s a nemzet érzelmeinek kifejezése többnyire uralkodó hang volt.” Ezzel szemben viszont az áll, hogy mivel a fő gond és cél az ország megmentése, költészetünk és politikánk „ritkán érezhette magát oly erősnek, hogy az egész emberiségre kiható általános európai mozgalmak árjára bocsátkozzék. A művelt világot beharsogó koreszméknek a mi költészetünkben ritkán és kevés visszhangja van...” Ennél a helyzetértékelésnél tud-e valaki különbet, mélyebbet, pontosabbat és választékosabbat ma, amikor a szellemi élet minden diskurzusa mögött lényegében egy - sok esetben - szűkös felfogású, kérlelhetetlen „szabadelvű” világmagyarázat és egy - nem ritkán - csőlátásra hajlamos, avittas lózungokkal élő „patriotizmus” feszül egymásnak? (Csak a szóhasználat változott az elmúlt két évszázadban: mily jó volna, hogyha „haza” és „haladás” eszméje inkább kiegészítené, mint kizárná egymást - sóhajtottak a reformkorban, ma sorsunk jobbrafordulását attól várjuk, hogy a „globalitás” valahogy kompromisszumot kössön a „regionalitással”.) A népiség-népiesség tehát ma nemzeti és demokrata elkötelezettségként keresi a maga poétikai és stiláris kereteit: a „népiesnek” címkézett Nagy Gáspár elhíresült ’56- os politikai versei - amelyek alighanem elsőként törték át az ú. n. első és második nyilvánosság közti válaszfalat a nyolcvanas évek közepén - semmiféle értelemben nem köthetők a népies lírai formavilághoz, amiként az „urbánusnak” mondott Orbán Ottónál kevesen írtak szebb vallomást az 1990-es évek elején A magyar népdalhoz. Ezeknek a verseknek a terepe, mi más is volna, mint maga a politikai költészet. A legtöbb antológia, amely politikai költeményeink javát szedi össze, ott hordja címében a „magyar” jelzőt: A magyar valóság versei (Csanádi Imre összeállítása 1966- ban), A cívódó magyar (Versek népről, hazáról, Hegedős Mara gyűjtése, 1985-ben), A magyarokhoz (Magyarság- és istenes versek az Omagyar Mária-siralomtól Trianonig és napjainkig, Medvigy Endre válogatásában, 2002-ből) stb. Imponáló tematika, s mind okkal-joggal kér helyet a politika szférájában is, nemcsak a poézisében. Ezekre is gondolva lenne érdemes az Arany László utáni ötnegyed évszázad magyar politikai verseit történetileg feltárni - mikor mit értettek rajta, akkor, amikor a versek íródtak, és akkor, amikor évtizedekkel utóbb antológiákba hordták össze őket. Különös figyelmet kellene ma kapnia a legutóbbi évszázadnak - az első felének azért, mert a kommunista cenzúra utóbb ennek zömét tervszerűen kiiktatta a közgondolkodásból, a másik felének pedig azért, mert bámulatos eszmei skálán szólalt meg, éppen nem függetlenül attól pl., hogy a költő hol élt, hogy a belföldi nyilvánosságon mikor és hogyan lehetett „lazítani”. A Sej, a mi lobogónkat... (Jankovich Ferenc) mellett ott van Illyés Egy mondat a zsarnokságról című verse, és ott az ötvenes évek alanyi borzalmai, köztük Zelktől a Hűség és hála éneke, amelyet még 1970-ben is kinyomtattak, ott vannak a ma már nem is teljesen ellenszenves szavalati darabok a kommunista140
