Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Balázs Edit: "... A jó zsidó egyúttal jó hazafi is..."

Abból az elgondolásból, hogy a különböző helyeken működő iskolák vallási tanterveit valamelyest összehangolják, napirendre került a XIX. század végén a zsidó iskolákban tanított vallástan tantervek ügye. Az 1868/69. évi zsidó kongresszus egyik határozata is kimondta, készüljön minden zsidó iskolára kiterjedő, egységes tanterv a vallási tárgyakból.21

A századfordulón dr. Munkácsi Bernát, a Pesti Izraelita Hitközség tanfelügyelője javaslatára szerkesztőbizottság alakult, mely megállapodott az alapelvekben. A tanterv végleges formába öntése előtt több rabbi és hitoktató nyilvánított véleményt, a beérkezett bírálatok közül kitűnik dr.Bernstein Béla, akkor szombathelyi rabbinak az állásfoglalása.

Bernsteinnek már tapasztalata volt a tantervi kérdésekben. Amikor 1897- ben megalakult a Dunántúli Rabbiegyesület, ő lett a hitoktatás előadója, és megbízták, hogy dolgozzon ki egy egyetemes és részletes hittan tantervet az egyesület részére.22 A tervezetet a közgyűlés többször megvitatta, és végül elfogadta, 1901-ben ki is adta.22

1901-ben egyébként Szombathelyen tartotta az egyesület a negyedik közgyűlését, ahol az elnök (dr. Schnitzer Armin) beszámolójában kiemelte, hogy az egyesület hittantanterve elismerést váltott ki. A következő feladatként határozták meg, hogy a tanterv alapján tankönyveket kell írni. Az egyesület az előző évben pályázatot írt ki, de a beérkezett pályaműveket nem tartották megfelelőknek.24

Bernstein a hitoktatás mellett a talmudtórák fontosságát is hangsúlyozta: „Arra kell törekedni, hogy a talmudtóra régi fogalmának megfelelően ne csak Tórát, hanem talmudot is tanítsanak. Legyenek továbbra is olyan hitközségi tagok, akik nemcsak hírből, hanem saját tapasztalatukból is tudják, mi a Talmud.”2,

A tantervelméleti vitákhoz a gyakorlatából vette a muníciót. Szombathelyen 1899-ben három csoportra osztott héber tanfolyamot ismert el hitközségi intézménynek a képviselőtestület. A helyi viszonyokhoz alkalmazkodva az elemi iskolát figyelmen kívül hagyta, és csak a középiskolába járó, önként jelentkező tanulókat oktatták heti 2-2 órában. Az intézmény életképességét bizonyította, hogy évente 70-80 tanuló sajátította el a hébert, és nem egy érettségizett fiú tudott a Tórában eligazodni. 1911-ben Talmudtóra Egylet alakult, s ettől fogva az egyesület gondoskodott a tanfolyam fenntartásáról.26

Az egységes tanterv véglegesítése előtti vitában, mint fentebb említettük, Bernstein Béla is kifejtette véleményét.2 A cikkből megismerhetjük nevelési felfogását, de a múlt század elei neológ zsidóságnak a vallásosságáról is képet kaphatunk. „Sajnos nem kételkedhetünk abban, hogy vallásoktatásunk azt a fő célját, miszerint vallásos zsidókat neveljen, igazán elérni képtelen. A felekezeti elemi iskola, ha feladata magaslatán áll, még valahogy megközelíti ezt az eredményt, de a nem felekezeti elemi és középiskola heti 1-2 óra vallástanítással messze mögötte marad a kívánatos célnak... Iskolában tanítani is kell, osztályozni is kell, márpedig nem osztályozhatjuk a gyermek hívő érzületét, csakis a tudását. Igazi vallásos nevelést nem tudunk a heti 1-2 órában adni, nem vagyunk képesek pótolni a család mulasztását.”

A vallásoktatás célja szerinte, hogy a zsidó gyermekeknek a szükséges vallá114