Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Pelle János: Asszimiláció: illúzió vagy realitás?
megírt történetet társadalmi összefüggésbe ágyazza, és felveti a zsidóság szerepével és a szociális helyzetével kapcsolatos problémákat, úgy, ahogy azokat az egyszerű emberek átélik. A szegényparaszti környezetből származó Juli és Mari zsidó polgári családoknál szolgálnak a „Dámjánics utcában”. Molnár érezteti: annyira más világot képviselnek, hogy gazdáik problémáit fel sem fogják, azok nem is érdeklik őket. Ugyanakkor a Muskátnéval Juli miatt konfliktusba keveredő Lilom, Ficsur felbujtására, öntudatlanul és primitíven, de a „zsidó világ ellen lázad”, amikor a bőrgyár pénztárnokát, „Linzmann izraelitát” a vasúti töltés mellett megtámadja. (A pénztárnokot a novellában még csak Linzman úrnak hívják.) Nem érdektelen felidézni, mivel biztatja a tervezett rablógyilkosság előtt, a harmadik képben a megrögzött deviáns és antiszemita Ficsur Liliomot, mikor az megkérdi tőle: „Éjjel...álmomba...ha visszajön a lelke, mit csinálok? Ficsur: Annak nem jön vissza. Liliom: Mér? Ficsur: Mer zsidó nem jön vissza.” Aztán a negyedik képben, már közvetlenül a pénztárnok elleni, balul végződő támadás előtt az is kiderül, milyen fogékony a „tanításra” Liliom: „Hallod a sürgönydrótot? Ficsur: Ha fúj a szél. Liliom: Ha nem fú. Akkor is hallom. Csöndesen morog. Beszélnek rajta. Ficsur: Kicsodák? Liliom: Zsidók.” Azt, hogy ez a téma mennyire nem mellékes a „külvárosi legendában”, jól mutatja, hogy Molnár nemcsak a bármikor kirobbanással fenyegető szociális konfliktust kötötte a „zsidó témához”, de Mari és Bleifeld Hugó, a barátnő cselédlány és a zsidó hordár városligeti szerelmén és házasságán keresztül megjelenít egy karriertörténetet is, mely ellenpontozza Julika szerencsétlen, bár teljességgel azért mégsem reménytelen sorsát. O azonban elutasítja azt a megállapodott, kispolgári életformát, amit az öngyilkosságba menekülő Liliom halála után férjnek ajánlott özvegy esztergályos testesít meg a számára: szerelme a hintáslegény iránt mélységesen irracionális, éppen ezért annyira lírai és megrendítő. Figyelemre méltó tény, hogy a Liliom után Molnár színműveiben már csak „áttételesen” foglalkozott az asszimiláció problémájával. A testőr látszólag a Színésznő feleség és a Színész férj tragikomikus szerelméről szól, melyben a féltékeny férfi lehetetlen élethelyzetet állít elő önmaga számára: ha ugyanis szépséges, de változatosságra vágyó felesége megcsalja az általa alakított Testőrrel, akkor tanúja lesz önmaga felszarvazásának, ha viszont az asszony visszautasítja, színészi és hódító képessége vall kudarcot. De az a darab is többről szól, mint amit Hegedűs Géza látott benne. Szerinte ugyanis ,/4 testőr színészkomédiája már arról tesz hitet, hogy a hazug életben az alakoskodás adja meg az igaz érzések lehetőségét. De ha őszinték vagyunk, be kell vallanunk, hogy Molnár műve nem is tesz hitet erről, csak mint játékos lehetőséget, ezt is megmutatja.”24 101
