Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Pelle János: Asszimiláció: illúzió vagy realitás?
hogy amikor lassan eltávolodott a hazai közegtől, majd pedig Hitler hatalomra jutott, Molnár tehetsége lehanyatlott. (A harmincas években már Nyugat- Európában élt, onnan látogatott alkalmanként Budapestre, mígnem 1939. december végén Géniből Amerikába emigrált.) 1952-ben, New York-ban bekövetkezett haláláig Molnár már nem tudott olyan darabokat írni, mely előző korszakának nagy alkotásaihoz volt hasonlítható. Lássuk először az 1902-ben született A doktor úr című bohózatot, mely, ugyanúgy, mint az Egy gazdátlan csónak története című kisregénye, alapvető fontosságú, s nem csak azért, mert sikere arra ösztönözte Molnár, hogy a továbbiakban a színpad számára írjon. A három felvonásos, egész estés bohózat főhőse doktor Sárkány, jól menő, pénzsóvár, nagyra törő és művelt, de kétes ügyletektől sem visszariadó ügyvéd, akinek a társadalmi konvencióktól eltérő fogalma van a bűn fogalmáról. Lombrosót, a világhírű (de akkor nálunk kevéssé ismert) jogfilozófust idézi, aki szerint „a bűn épp oly jelensége az életnek, mint a születés vagy a halál, avagy mint az elmezavar, melynek legtöbbször egyik megnyilvánulása”. Bertalan, a gyakornoka is hasonló „erkölcstelen” nézeteket vall: „Lopni, csalni, sikkasztani az bűn. Egy lánnyal a sötétben csókolózni az nem bűn, az csak szemtelenség.” Dr. Sárkány irodája a Lipótvárosban van. A városrészt Bertalan mint „Dunán inneni merkantil negyedet” emlegeti. A korabeli néző számára nem lehetett kétséges, hogy az ügyvéd és fiatal, vonzó felesége, valamint egész háza népe zsidók. Ehhez egyébként már csak azért sem férhet kétség, mert a bohózat egyik, dzsentri eredetűnek bemutatott figurája, az „úri betörő”, Puzsér is az ismert Talmud- filozófusra hivatkozik, amikor jelzi, hogy olyan rafinált tervet eszelt ki, melyet megismerve „Rebbi Akiba be fogja nyújtani a lemondását”. Csató, a szerelmes rendőrnyomozó pedig így felel arra Sárkánynénak, amikor a kacér asszony felveti, hogy „valamelyik őse oroszlán lehetett”: „Meglehet. Az apámat még Löv- nek hívták.” Ha ők zsidók, akkor Sárkányék felekezete, illetve származása nem lehet kétséges. A Doktor úr cselekménye azt tükrözi, hogy a fiatal Molnár Ferenc egyik kedvenc szerzője a népszerű francia krimiíró, Maurice Leblanc volt. Puzsér, az ügyvédjével együttműködő „úri betörő” meglehetősen hasonlít Arsene Lupin- re. A kompromittáló bulvársajtó, melyről annyi szó esik a darabban, ekkor még inkább Párizsra, mint Budapestre volt jellemző. Ugyanakkor Molnár Pu- zsérból „budapesti jellemet” alkotott, sikkasztó dzsentrit, aki a bűn útjára lépett. Itt került kapcsolatba a brilliáns védőügyvéddel, dr. Sárkánnyal, aki tizenkilenc alkalommal is felmenttette a bíróság előtt. A vígjátékban azonban legalább két olyan, elgondolkodtató motívum is van, mely túlmutat a könnyű nevettetés szándékán, és Molnár későbbi darabjaira utal. Az egyik: Puzsér nem egyszerűen dr. Sárkány szolgája, hanem inkább alkalmi partnere, aki csak addig működik együtt az ügyvéddel, ameddig az érdekeinek megfelel, s amikor az osztálytalálkozón lehetősége nyílik rá, habozás nélkül a helyére lép. Jellemző módon a darab végén, a harmadik felvonásban még ő tesz szemrehányást „a doktor úrnak”: „Ön hajhászta a reklámot, ön stréberkedett, ön feltűnésileg viszketett! Ön nem ügyvéd, hanem zugfiskális!” Dr. Sárkánynak nemcsak az egzisztenciája ingatag, de a házassága sem kikezdhetetlen. Csató 95
