Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Szalai Anna: Báró görbe tükörben
közösen arról, hogy még fiú utódjuk is lehetne, hiszen uralkodói kötelesség mellőzni az egészségügyi rendszabályokat. Felesége, Berzsenyi Elise, született szendrői Hirsch, az alkoholizmus ellen küzdő egyesületben osztályelnök, Berzsenyi báró méltó társa. Társadalmi rangjának megfelelően egészségi bántalmakkal küszködik, asztmáját különböző időpontokban és helyeken kezelteti. Az izgalmaktól tartózkodik, felzaklatott állapotban migréntől szenved. ESTÉLYEK A társasági érintkezés legfontosabb eseményei, amelyek egyben a bárói rangra emelkedett család megfelelő társadalmi körhöz való tartozását is kifejezik, a Nádor utcai palota zsúrjai és estélyei, a németújlaki kastély összejövetelei. Ezek a különböző alkalmakból rendezett vendégfogadások kínálják a legkedvezőbb alkalmat az írónak arra, hogy kigúnyolja az előkelő világ értéktelenségét és ürességét. Bár az estélyek fényét a meghívottak címe-rangja adja meg, az ünnepségek hangulatát érzékeltető dialógusokat a jelentéktelen vendégek folytatják. A Berzsenyi rangjához illő vendégek közül azok szólalnak meg, akik hozzá hasonló pályát futottak be, és címük, rangjuk, Berzsenyiéhez hasonlóan, új keletű. A miniszterné, a báróné, a címzetes püspök, grófok és bárók hosszú névsorában már a nevek is árulkodnak, a nemesi előnevek, a németes-zsidós vagy karikírozott előkelőséggel írt - ipszilonokkal, kettős mássalhangzókkal, „cz”-vel és „eő”-vel tarkított - családnevek után ezek a keresztnevek sorakoznak: Mumi, Sufi, Foto, Baba, Mese, Sipka, Suba, Duda, Huhu, Niinüke, Pipi, Puska. A meghívottak névsorának különös jelentősége van, az estélyekről Berzsenyi saját újságjában közölnek cikkeket. Az ott megjelent téves vagy hiányos hírek gondot okoznak a bárónak, egy alkalommal az előkelőségek közül kimarad a címzetes püspök neve, az érsek neve viszont, aki jelen sem volt, bekerül a cikkbe. Bármily gyakorisággal kerül sor a Berzsenyi-féle estélyekre, a leírás minduntalan megmarad a felületi jelenségek vagy mellékjelenetek, másodlagos történések rögzítésénél. A nagy szalonban összegyűlt család és közeli ismerőseik a helyszíntől távoli gondolataikba merülnek, Pléthársyné bárónő — akinek meggyőződése, hogy „pénze minden zsidónak van, de Héthársvné csak egy van”14 -, a legelőkelőbb vendég, a család büszkesége, a kaszinóból jövet vagy oda menet tér be hozzájuk, hogy többek között kifogástalan múltú, keresztény, szenvedélyes futballista védencének szerezzen protekciót Berzsenyinél. Az összegyűltek a kis szalonban rendezett szeánszra várnak, az asztaltáncol- tatás célja, hogy tippeket kapjanak a következő lóversenyre. Az estélyeket, társasági összejöveteleket Ambrus a hivalkodó külsőségek és a belső értéktelenség ellenpontozásával ábrázolja. A Nádor utcai palota fényözönben fürdik, a Fürdő utcától az Országházig hármas kocsisorban várakoznak a vendégek, hogy eljussanak a bejáratig. Maró gúny szólal meg, amikor a kapun ki-bejáró fogatokat az író a krájzler bolt lépcsőjén járkáló cselédekhez hasonlítja, vagy amikor a vendégekre várakozó ünnepi díszbe öltöztetett portást említi: Dzsingisz kán süvegében és jogarral várja az érkezőket. A lép68
