Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Szalai Anna: Báró görbe tükörben

hűsége és múltjának nyílt vállalása. Nem takargatja eredetét, a társadalmi fölemelkedés természetes részének tekinti a valláscserét, mely azonban nem törli el életének korábbi korszakát. Mégis, kereszténysége és zsidó eredete legtöbbször gúnyos formában jut kifejezésre. A társadalmi elvárásoknak megfeleló'en külsőségekben ugyan megváltozott, de gyomra a régi maradt, a párolt libacombot jobban kedveli a különleges, előkelő ételeknél. Bármilyen büszkén viseli új rangját, pontosan látja a különbséget a született arisztokrácia és önmaga között: „Nincs nagyobb dolog, mint a származás. Beszéljenek a fűszeresek akármit, ezeket az embereket mégis csak más fából faragták.”9 Szabadelvű gondolkodóként csak azt vallja, hogy a zsidóknak is szabad élniük, de nem jutna eszébe, hogy a zsidók már holnap összeházasodhassanak velük, a keresztényekkel. Nem szokott le arról, hogy hozzátegye a dolgokhoz, mennyit érnek és arról sem, hogy saját szokásait magyarázva zsidókról anekdotázzon.

Felesége vallási buzgósága még rajta is túltesz, Berzsenyi mama vándorlásszerű utazgatásaik-nyaralásaik során mindenütt szorgalmasan látogatja a templomot, múltját pedig szívesen feledné. Igaz, hogy most is a Pester Lloydot olvassa, és a mai regényeknél szebbnek tartja azokat, melyeket még Adolf Silberstein írt, „görcsöket kap” a család múltjára emlékeztető Beer névtől, és elájul, amikor a népszámláló váratlanul megjelenik nála, hogy korrigálja a Berzsenyi báró által közölt adatokat. Elfogadhatatlannak tartaná, ha lánya nevét Elzáról Erzsébetre javítanák, ha férje nevét, magyarosítva, Jakabnak írnák, ez a név Berzsenyi mama számára csaknem azonos „Icig zsidó”-val. A népszámláló Berzsenyi foglalkozásába is beleköt, a báró ugyan azt írta magáról, nagybirtokos, ő mégis gabonakereskedőnek nevezné, hiszen nem hagyott fel az üzlettel. A báróné az üzlet szóról a „speceráj, lámpagyújtogató, szi- varvég-kereskedő” kifejezésekre asszociál, és még szerencse, hogy a népszámláló kérhetné, de mégsem kéri Berzsenyiék vallásról szóló okmányait. Berzsenyi mama időnként nosztalgiával gondol vissza a múltra, férjével közös velencei útjukra, de az elérzékenyült pillanat múltidézése nem talál visszhangra, az olaszországi utazás említése Berzsenyiben más emlékeket idéz: a vasútrészvényekkel abban az évben sikeres tranzakciót bonyolított le.

Kereszténységben született lányai nyelvhasználata úgy utal a zsidó eredetre, mintha személyes kapcsolatuk volna a család más hagyományokhoz kötődő múltjával. Elza - bár Berzsenyi Jacques szerint többet tud, mint az egész família -, rangjukhoz méltatlan stílusával, viselkedésével, polgárpukkasztó kalandjaival megbotránkoztatja a családtagokat. Zsidós mondásokat kever a beszédébe - „Száli, te nem panaszkodol, Száli, te dicsekszel”10-, vagy elmondja az adomát a tapintatos emberről, aki Kohn halálát így közölte feleségével: „Itt lakik özvegy Kohnné?”" Blankát figyelmezteti, hogy az ő ősei sem lovon jöttek ebbe az országba, kérdésre kérdéssel válaszol. Ez a „galíciai” szokás Berzsenyi mamának is sajátja. Elzától tudjuk meg, hogy a zsidó szó szalonképes szinonimái a századfordulón: „kazár, asszír, lengyel, spanyol”. Saját magát jellemezve mondja: a szabadságszeretet a legnagyobb benne, talán az ősanyák miatt, akik keleti rabszolgák voltak, gyémántjaikat csak otthon viselhették, az utcára csak titokban kandikálhattak ki.

A zsidó eredet jelen van a Berzsenyi-regények arisztokrácia körébe

65