Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Zelma zápszínháza

az életem - és erőid nagyra horgadásakor - ha pezsgett benned a kalandvágy és az izgágaság - kiröpíts a kozmoszba - milyen üde és friss voltál ilyenkor - csupa képtelenség - mint egy kompjútertomogram egy egyiptomi fáraósírban- az éppen-ilyenség lehengerlő igaza - csodája - cáfolhatatlansága - kikezdhe- tetlensége - de most már eredj odébb - teremj meg nélkülem - csupa Óperenciás viszketés a talpam - moha-csizma rajtam és hangyatelep - újabb bugyrok sejlenek köröskörül - nem maradhatok a közeledben holtodiglan-életediglen- nem várhatom meg, míg rákháton begördülsz a temetőbe - Isten veled, Cipollina!

Don Istók leteszi a szívcsákányt.

Istenem, Hozzád folyamodom, tudásért a tudásodból, erőért az erődből. Don Istók ismét munkára fogja a szívcsákányt.

Határtalan kegyelmedért könyör- gök - mert Te bővelkedsz erőben - aminek én híjával vagyok - bővelkedsz tudásban - amiben én szűkölködöm - Te tudója vagy a láthatatlannak — Istenem - ha a Te tudásod szerint - az ilyen sziszifuszi csákánymunka - anyagi és szellemi tekintetben - az emberek javát és végső üdvét szolgálja - tedd könnyűvé - segíts és áldj meg benne - de ha a Te tudásod szerint - kárukra van és nem szolgálja végső üdvüket - téríts el tőle és segíts meglelnem a jót - akárhol van is - és áldj meg benne.

Áldd meg Lénát — és áldd meg Léna leledzésének páraburkát — az éteri testű lumpenangyalt — a perzselően megfoghatatlan Zelmát - világosítsd meg látásunkat és hallásunkat - jobb kezünket és bal kezünket - világosítsd meg - ami fölöttünk és alattunk - hátunk mögött és előttünk van - vígy át minket a kísértésen - vedd le rólunk a karmikus púpot - és lehelj minket magadba - a mi szívünknek csak Hozzád van vágyása!

22