Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Zelma zápszínháza
rista. — Magyar nőkkel nem érdemes kezdeni. A magyar nők jelentéktelenek. Szinte hihetetlen, hogy ugyanannyi hiís, csont és bőr ment el rájuk, mint más népek lányaira. A házasságkötés elhalasztására szolgál ez ürügyül, hiszen egy ilyen kanális megépítése évekbe is beletelik. Rheingold lovagot annyira megigézte a szépségem, hogy a beleegyezésem legkisebb jelét is kéjes örömmel fogadja. Parancsot ad hát tervezőknek, építészeknek és földásó munkásoknak: haladéktalanul, költséget nem kímélve lássanak hozzá a csatorna építéséhez. Egy megsárgull albumlap: Miközben az éppen Andalúziába sóvárgó nyúlánk, mézbarna süldőlány előre-hátra forog a fürdőszobai tükör előtt, s illegeti-billegeti és simogatja magát, bekiabál a folyosóról az anyja (mossa felfelé, azazhogy föntről lefelé a lépcsőházat, ő a tízemeletes bérkaszárnya házmestere az amerikai bombák meggyalázta sírkert tövében épült átokverte lakótelepen): - Zelma, Zelma, fékezd a habzásodat! Szorgalmas vagy és sokra igyekszel, pedig csak egy a szükséges! - Jól van, nem vagyok hülyegyerek! - visítja Zelma. Az apja (szabadnapos vasutas) segg- részegen kikrákog a rákos tüdejével a konyhából: - Kuss legyen má', mer' szétverem a pofátokat! Több ezren látnak munkához. Éjjel-nappal, szünet nélkül dolgoznak, Rheingold lovag maga felügyel mindenre. Ahogy hosszú hónapok múltán lassan végükhöz közelednek a munkálatok, egyre erősödnek a velem egyesülni vágyó lovag reményei. Hevesen unszol: szemléljem meg a tiszteletére épülő csatornát. Eleinte vonakodom, de végül teljesítem a lovag kérését. Mihelyt megépül a kanális, kezemet Rheingold lovagnak kell nyújtanom... Jobban félek ettől a házasságtól, mint a haláltól. Ahogy mendegélek a kanális partján, és nézem, miként fáradozik ezernyi ember, egyszer csak mellém lép egy építőmunkás. Az Istók nevű munkást annyira megigézi a szépségem, hogy kendőzetlenül kiszalad a száján: — Szeretlek, Zelma! A férfiból szeretet, odaadás és hűség árad: mindaz, amire mindig is vágytam. Azt mondom neki: - Csakugyan szeretsz? Akkor törj nekem utat azon a hegyen át!- Boldogan megteszek bármit, amit csak kérsz tőlem - mondja Istók. »Hát nincs a földkerekségen senki, akit valaha is boldoggá tett volna ez a nő? Mit meg nem tennék érte pedig! De azt talán mégse, hogy leamputáltassam a farkamat, sőt átoperáltassam magam nővé, ha mindjárt ez hiányzik is a boldogságához...« Botorkálok Kéztől kézig Hol vagy 4 Megölelnélek Távollétet karolok
